Német gyülekezet Japánban: „Egyedül Istenben bízunk!”
Exodus Tokióban. Legalábbis a Németajkú Protestáns Gyülekezetben, Tokióban így van ez. A kereken 200 tag ugyanis inkább elköltözött a környékről, túlságosan is félnek a nukleáris katasztrófától. A lelkésznő, Elisabeth Bübler-Umemoto azonban a helyén van és gondoskodik az otthon maradt nyájról: az interneten imádságokat küld nekik. Forrás: evangelisch.de, evangelikus.hu / Horváth-Bolla Zsuzsanna
Vasárnap elmaradt az istentisztelet. A templomban nem volt áram, és víz, a gyülekezeti tagok pedig féltek felülni a vonatra, hogy a templomhoz utazzanak. A vasúti forgalmat a felére redukálták Tokióban és környékén, ráadásul sokan attól is tartottak, hogy út közben valami baj érjiőket. A német cégek hazarendelték dolgozóikat Japánból, más németek pedig az ország déli részén élő rokonokhoz utaztak, aki pedig tehette Malajziába repült.
Elisabeth Hübler-Umemoto lelkésznő már 12 éve él Tokióban. Férje japán és főiskolai tanárként most krízismenedzsereléssel foglalkozik.
A lelkésznő azt magyarázza, hogy ő szeretné az emberek között a munkáját végezni, ezért meg sem fordul a fejében, hogy Németországba emnjen. Tudja, most nagy szükség van rá Japánban. Mivel az iskolában most nem kell hittant tanítania, ezért az interneten is szolgál. Imádságot ír, információkat továbbít a gyülekezeti tagoknak, hoyg tartsa bennük a lelket. A fontos az, hogy kapcsolatban maradjanak egymással, bármi is történik.
A gyülekezet internetes oldalán imádságot is írt a lelkésznő:
Isten, Te alkottad a világot. Mi ezért mindig is hálásak vagyunk Neked. Mindig is bíztunk abban, hogy teremtésed részei vagyunk, a Te akaratod szerint jöttünk létre és a jó határoz meg mindeneket. Most azonban átéltük, mennyire kicsiny az ember. Közülünk néhányan a rettegés óráit élték meg. A bizonytalanság és az aggodalom óráit. Az emberek a földrengés sújtotta vidéken életüket vesztették, de van, aki rokonát gyászolja, egzisztenciája ment tönkre. De a vész még nem múlt el. A fukusimai atomerőmű még nem biztonságos. Mi mégis csak benned reménykedünk, Isten, csak Tebeléd kapaszkodunk és kérünk Téged, hogy légy jelen, légy velünk, minden rossz tapasztalatunkban.
Kérünk a családokért, akik még nem tudják, élnek-e még a rokonaik.
Kérünk az elhunytakért.
Kérünk a szükségszállásokon élő emberekért.
Kérünk azokért az emberekért, akik a semmi előtt állnak.
Kérünk a segítőkért, akik életüket kockáztatják.
Benned bízunk, Isten, épp akkor, amikor a talaj kicsúszik a lábunk alól.
Benned bízunk, mindenkor, amit át kell élnünk, el kell viselnünk és végig kell csinálnunk.
kísérj bennünket, hogy ne kételkedjünk és ne essünk kétségbe.
Segíts nekünk, hogy vigyázzunk egymásra, hogy jó döntéseket hozzunk és segítsünk, ahol csak tudunk. Ámen.
