Nem szedett fájdalomcsillapítót II. János Pál

Renato Buzzonetti 1978-tól a pápa haláláig volt II. János Pál orvosa. Miután először mutatkoztak a Parkinson-kór jelei a Szentatyán, Buzzonetti azt mondta neki: még senki nem halt meg remegő kezektől. Később azonban egyre jobban fájtak a pápa ízületei, főleg a jobb térde. Ennek ellenére II. János Pál sosem szedett fájdalomcsillapítókat, az utolsó időszakban sem. Pedig ekkor már semmit nem tudott magától megtenni, kerekesszékhez volt kötve, és egy idő után már csak nagyon halkan tudott beszélni is, és sokszor a légzés is nehézséget okozott neki – írja a CNA.

Utolsó napjaiban, miután gégemetszést kellett végrehajtani rajta, az altatásból felébredve rádöbbent, hogy nem tud többé beszélni. Egy papírra azt írta: „Mit tettél velem? Totus tuus.” Ekkor szembesült egy korábban még nem tapasztalt állapottal – mondta a lapnak Buzzonetti, aki hozzátette: ő és munkatársai hatalmas felelősséget hordoztak a vállukon. Mint mondta, egyszer megpróbált lemondani tisztségéről, de a pápa ragaszkodott hozzá, hogy ő maradjon az orvosa.

Egy keresztény orvos az Úr képét látja a haldokló emberben – mondta Buzzonetti. – Mindenkinek megvannak a maga sebei, mindenki viseli a saját töviskoronáját, elhebegi az utolsó szavait, és rábízza magát valakire, aki Mária és Arimateai József gesztusával fogadja őt. II. János Pál halála méginkább elkötelezett engem – mondta az orvos. Hozzátette: II János Pál halála egy olyan ember halála volt, akit már mindentől megfosztottak. Ő bensőleg teljesen kiüresítette önmagát, hogy találkozhasson az Úrral, és visszaadhassa Jézusnak a péteri kulcsokat. A fájdalom és a döbbenet ezen óráján a Genezáreti-tó partján éreztem magam – mondta Buzzonetti. – A történet pedig kezdődött elölről, Krisztus készült hívni az új Pétert.