Mindenét eladja a milliomos

A 47 éves üzletember eladja Audi A8-asát, hat vitorlázórepülőjét, alpesi luxusvilláját, provence-i parasztházát, a bennük lévő összes bútorral és berendezéssel együtt. „Az a cél, hogy semmim se maradjon, tényleg semmi. A pénz csak akadályozza a boldogságot" – nyilatkozott Rabeder a The Daily Telegraphnak. Az alpesi villából egy kis faházba vagy egy garzonlakásba szeretne költözni Innsbruck mellett, kb. 250 000 forintos havi járadékkal.

„Sokáig azt hittem, hogy a nagyobb gazdagság és a luxus automatikusan több boldogságot is jelent. Szegény családból származom, ahol az volt a szabály, hogy azért kell minél többet dolgoznunk, hogy több anyagi javat szerezzünk, és e szerint éltem hosszú évekig" – vallja Rabeder. Egy idő után azonban nőtt benne a belső feszültség: „Egyre többször hallottam belül: 'hagyd abba, amit csinálsz, a luxus hajszolását és a fogyasztást, és kezdd el az igazi életedet!' Azt éreztem, mintha rabszolgaként dolgoztam volna olyan dolgokért, amelyeket igazában nem is kívántam vagy nem volt szükségem rájuk."

Sokáig nem volt elég bátorsága, hogy feladja a kényelmes életet. A feleségével eltöltött hawaii nyaralás jelentette a fordulópontot. „Életem legsokkolóbb élménye volt, amikor rájöttem, milyen szörnyű, lelketlen, érzések nélküli ez az ötcsillagos életmód. Abban a három hétben annyi pénzt költöttünk, amennyit el lehet képzelni. De egész idő alatt az volt az érzésünk, hogy egyetlen valódi emberrel sem találkoztunk: mind csak szereplők voltak. A személyzet is csak szerepet játszott, barátságosak voltak, a vendégek pedig fontosnak érezhették magukat, de közben senki sem volt önmaga".

Rabeder úgy döntött, hogy a sorsra bízza, kié lesz a háza: 21.999 tombolaszelvényt adott el, egyenként kb. 26 000 forintért. Provence-i házát ügynök árulja. Az ezekből befolyó pénzt a feleségével együtt alapított segélyszervezetnek adja, amely Salvadorban, Hondurasban, Bolíviában, Peruban, Argentínában és Chilében működik. A szervezet úgy jött létre, hogy Rabeder 2004-ben eladta cégét, s ebből árvákat támogató projekteket indított be Latin-Amerikában. Ebből fejlődött egy új kezdeményezés, amely árván felnőtteknek, főleg vállalkozóknak nyújt mezőgazdasági képzést, s mikrohitelt ad nekik, hogy független termelők lehessenek.

Az üzletember azt mondta: amikor eldöntötte, hogy mindenét eladja, végre nem nehéznek, hanem már szabadnak érezte magát. Hozzátette: nem ítéli el azokat, akik nem tesznek úgy, ahogy ő. „Nincs jogom hozzá, hogy bárkinek tanácsot adjak. Csupán a szívemre és a lelkemre hallgattam."