Mi került a szemétbe Luther családjában?
Halle - A német régészek 2003-tól kezdődően több részletben feltárásokat végeztek Luther szüleinek eislebeni és mansfeldi házában, valamint abban a lakóépületben, ahol a reformátor wittenbergi éveiben élt haláláig. A régészeti munka során megtalálták és megvizsgálták az épületekhez tartozó egykori szeméthalmokat, szemetesgödröket, amelyekből érdekes, Luther életének részleteiről hírt adó leletek kerültek elő. Szabó-Pap Gabriella írása
Luther
Az eislebeni évek még szűkösen, de korántsem reménytelen szegénységben teltek, hiszen az apa bányászként előmunkás volt, az anya pedig jó polgári családból származott. A mansfeldi ház már nagyobb kényelemről árulkodik, hiszen csak utcai frontja 25 méter hosszú volt, udvara tágas, a melléképületekben bőséges hely volt állattartásra. Luther édesanyja különösen sok baromfit tartott, ezt bizonyítják nemcsak a szemétbe került csontok, hanem a gabona-maradványok is. A gyermekek játékait is feltárta az ásatás: játék-nyilakat, agyagból készült játékgolyókat találtak, márpedig az, hogy a szülők ilyen játékszereket megvehettek, ebben a korban jólétről árulkodott. Ez látható a szemétben talált egyéb maradványokból is: a gyakori libasült vagy sült csirke mellett a család asztalára egy időben még drága tengeri halak (lepényhal, tőkehal), énekesmadarak, és füge vagy szőlő is került. A kályhákat és a konyhai tűzhelyet igen szellemes és takarékos megoldással fűtötték: az apa munkahelyéről, a rézöntő műhelyből szállították át kocsikon a forró fémhulladékot, amely még sokáig sugározta a hőt, lassan hűlt ki.
A wittenbergi egykori apátsági épületben Luther már feleségével és gyermekeivel élt, sőt, köztudott, hogy kosztosokat is tartottak, köztük több magyar is volt (Dévai Bíró Mátyás és társai). Az itteni szemétdomb „vallatásakor” előkerültek az akkoriban meglehetősen drága fajansz edények és míves török kancsók, valamint üvegpoharak töredékei is. Találtak olyan kályhacsempe-töredékeket, amelyeken az Ótestamentumból való jelenetek voltak láthatóak.
Luther kedvelte a jól fűtött szobát. Esténként foglalkozott írásbeli munkájával, így a faggyúval égő lámpák töredékeit is fellelték a szemétgödörben. Kidobott pergamenlapok, tintásüvegek és a lúdtoll hegyezéséhez használt kések, íróeszközök tanúsítják, milyen sokat foglalkozott az írással a családfő.
Későbbiekben azonban az egyre szaporodó gyógyszertartó edénykék, dobozkák, jelezik, hogy a betegeskedés egyre inkább gyakorivá vált az idős Luther életében.
Felesége, a gondos Bóra Katalin, akit Luther tréfásan „-Kata úrnak” nevezett, jó háziasszony volt. Egy rejtekben 250 ezüst érmét is találtak a házban dolgozó régészek. Háborús idők jártak, nem csoda, hogy az értékeket rejtegetni kellett…
A 2003-2008. közt folytatott kutatómunka eredményeiből kiállítás nyílt a Reformáció Napján a hallei Állami Prehisztorikus Múzeumban (Landesmuseum für Vorgeschichte, Halle, Richard Wanger Strasse 9.)
Lutherről további cikkeket és információkat olvashatunk német nyelven a http://wissen.spiegel.de/wissen/resultset.html?suchbegriff=luther&cllabel=Martin++Luther+&clsuchbegriff=%23sig_id_liste%3D7007310&clfilter=&quellen=&von=&bis=&attr=t&fo=SPIEGEL&cl=0 oldalon.
Ezenkívül Matthias Schule tollából, szintén a Spiegel német magazinban látott napvilágot egy erősen kritikus vélemény Luther Márton életével kapcsolatban a http://www.spiegel.de/international/germany/0,1518,586847 oldalon angol nyelven.
