Messziről hoztak méheket az ókori izraeliek

A Biblia ugyan 17 alkalommal nevezi Izrael földjét tejjel-mézzel folyó Kánaánnak, ám a legutóbbi időkig nem bukkantak semmiféle olyan nyomra, ami arra utalt volna, hogy az ókorban elterjedt volna a méhészkedés az országban. A kutatók sokáig úgy vélték, hogy a Bibliában szereplő méz a datolyából, vagy valamilyen más gyümölcsből készített nektárra utal.

A tudósok álláspontja három éve változott meg, amikor a Jordán folyó völgyében, Tel-Rehov vaskori város feltárása közben felfedezték a világ legrégebbi méhészetét – a létesítmény korát háromezer évesre becsülik. A korábban a legrégebbinek tartott méhészet időszámításunk szerint 200-ból származik. Azóta az is kiderült, hogy a méhek Anatóliából, a mai Törökország területéről kerültek Izraelbe – idézi a Los Angeles Times a Proceedings of the National Academy of Sciencesben megjelent tanulmányt.

„Ez igazi meglepetés volt, mivel nem volt semmiféle bizonyítékunk arra, hogy az adott korban több száz kilométer távolságra bármiféle állatot szállítottak volna és különösen nem méheket. Ez új megvilágításba helyezi a bibliai idők gazdaságát" – hangsúlyozta Amiháj Mazar, a jeruzsálemi Héber Egyetem kutatója, a tanulmány vezető szerzője.

Gene Kritsky rovartani szakember, az American Entomologist szerkesztője a felfedezéssel kapcsolatban arra mutat rá, hogy mennyire büszkék voltak az érintettek, amikor az 1860-as években Olaszországból az Egyesült Államokba sikerült méheket eljuttatniuk. „Az izraelieknek ez az időszámításunk előtti első évezredben sikerült" – emelte ki.

Több millió méh otthona

Mint Mazar rámutat, nem meglepő, hogy az ókori kaptároknak nyoma sem maradt: szalmával kevert égetetlen agyagból készítették őket, és a száraz éghajlat ellenére is nagyon hamar tönkrementek. A tel-rehovi kaptárok annak köszönhetően maradtak fenn, hogy a méhészetben tűzvész pusztított, ami kiégette az agyagot.

Az ókori kaptárok 90 centiméter magas és 45 centiméter átmérőjű agyaghengerek voltak: egyik végükön egy apró rés szolgált a méhek közlekedésére, a másik végét füllel  ellátott fedéllel látták el. A kaptárok egymás mellett, három sorban sorakoztak.  Amiháj Mazar becslése szerint a város központjában 100-200 kaptár lehetett, amelyekben 1,5-2 millió méh élt.

„Meglehetősen furcsa, hogy a városközpontban működött a méhészet, a méhek ugyanis igen kellemetlen szomszédságot jelenthetnek" – magyarázta a régész, akinek meggyőződése szerint valamilyen nagyhatalmú vezető kényszerítette a várost elfogadni a méhészetet.

Az ókorban a méhviaszt a fémmegmunkálásnál is alkalmazták, így a régészek szerint valahol a közelben egy bronzműves műhely működhetett. A kutatók nem tudják, hogy pontosan miért is ütött ki tűz a méhészetben, ám történelmi feljegyzések szerint időszámításunk előtt 920 táján az egyiptomiak foglalták el és rombolták le a várost. Ez az időpont egybeesik a méhészet radiokarbonos kormeghatározásával. „Előfordulhatott, hogy egyiptomi rajtaütés miatt semmisült meg a méhészet" – összegezte Mazar.