Merkel a törvény tiszteletét követeli a bevándorlóktól

A Bild am Sonntag című vasárnapi hetilapnak adott interjúban Angela Merkel leszögezte: az állam nem kapitulálhat a migránsok által lakott lakónegyedekben elharapózott erőszak előtt. Egyúttal óva intett attól, hogy bárki is egy adott valláshoz kapcsolja az erőszakot. „Ez nem vezet sehová" – figyelmeztetett.

A migráns fiatalok egy részének erőszakra való hajlama „nagy probléma, s erről nyíltan lehet beszélni anélkül, hogy tápot adnánk az idegenellenesség gyanújának" – fogalmazott a kormányfő.

Egy júliusban megjelent sikerkönyv szerint, amelynek írója fiatalkorúak bíróságán dolgozott két évtizeden át, Berlin egyik kerületében, Neuköllnben a 21 évnél fiatalabb „nehéz bűnözők" csoportján belül 90 százalék a migránsok aránya. Ezen belül 45 százalékot képviselnek az arab és 34 százalékot a török fiatalok. „Nehéznek" a német rendőri statisztika szerint az egy éven belül legalább 30 bűncselekményt elkövetők számítanak.

A hetilap értesülése szerint Duisburg egyik törökök lakta negyedében, Marxlohban a rendőrök már több ízben kénytelenek voltak kapitulálni erőszakos fiatalkorúak bandái előtt. Ezt kommentálva Merkel leszögezte: Németországban nem létezhet egyetlen település vagy városnegyed, kerület sem, ahol a rendőrség nem képes érvényt szerezni a jognak.

A kancellár szerint fiatalok körében az erőszak sokszor annak a jele, hogy az illetők nem látnak perspektívát maguk előtt. Ezen pedig csak egy dolog segít: a tanulás. „Államunk sokféle lehetőséget kínál erre, ám a felelősség  döntő része a szülőket terheli, s ezt sem az iskola, sem a társadalom nem vállalhatja át tőlük” – hangsúlyozta Merkel.

Az interjúban síkraszállt azért, hogy közhivatalokban – rendőrség, önkormányzatok ifjúsági ügyosztályai és hasonlók – minél több migrációs hátterű dolgozót alkalmazzanak. Ezek egyrészt jobban szót tudnak érteni a problémás bevándorlókkal, másrészt egyben ösztönző példát jelentenek nekik: tanulás, képzés révén ők is hasznos tagjai lehetnek a német társadalomnak.

Sarrazin meghallgatást vár a német államfőtől

A muszlim bevándorlókat bíráló nyilatkozataival és könyvével a német belpolitika homlokterébe került bankár azt várja az államfőtől, hogy meghallgassa őt, mielőtt dönt fölmentése tárgyában.

Thilo Sarrazin elbocsátására a Bundesbank elnöksége tett javaslatot csütörtökön Christian Wulff szövetségi elnöknek. A 65 éves volt berlini pénzügyi szenátor a Focus magazinnak adott és vasárnap közzétett interjúban úgy vélte: az államfő „alaposan meg fogja fontolni, hogy pontot tegyen-e egy politikai kirakatper végére, amelyet utóbb a bíróságok meg fognak semmisíteni”.

Reményét egyrészt arra alapozza, hogy két hónappal ezelőtti beiktatásakor Wulff a demokrácia és a nyílt társadalmi párbeszéd erősítését nevezte elnöksége központi témájának. Másrészt bízik abban, hogy a jog az ő oldalán áll. „Esetleges leváltásomat illetően alkotmánybírák többnyire nekem adnak igazat" – jelentette ki Sarrazin. Azzal kapcsolatban, hogy Angela Merkel kancellár élesen bírálta őt könyve és nyilatkozatai miatt, elmondta: a CDU pártközpontjába ezerszámra érkeztek levelek és e-mailek. „Ebből érezheti Merkel: itt olyasmi van kitörőben, amit nehéz lesz féken tartani. Ezért folyik a hajtóvadászat ellenem."

A berlini Der Tagesspiegelnek nyilatkozva Sarrazin kijelentette: „az az érzésem, hogy a lakosság 90 százaléka pontosan megértette, miről beszélek. Talán azok is értenek, akik hadat üzentek nekem". Arra kérdésre, vajon gondolkozott-e azon, hogy önként lemondjon a Bundesbank elnökségében viselt posztjáról, azt felelte: keddtől csütörtök reggelig ingadozott. A nézetei által kiváltott hatalmas helyeslés azonban meggyőzte arról, hogy ne adja föl a harcot.

Sarrazin nem akar új pártot alapítani, a Német Szociáldemokrata Pártból (SPD) pedig, amely a hét elején fegyelmi eljárást kezdeményezett ellene azzal a nyilvánvaló céllal, hogy kizárja tagjai közül, nem szándékozik kilépni. Mint a Focusnak elmondta, az SPD néhány közismert alakja közölte vele, hogy teljesen elhibázottnak tartják a kizárását célzó lépést.

Bevándorlók kontra német rendőrök

Fekete hajú, részben kötött iszlám fejfedőt viselő fiatalok dulakodnak, verekednek egymással Duisburg egy közlekedési csomópontjában a síneken, megállásra késztetve a közeledő villamost. Két rendőr a kocsijából kiszállva megpróbálja megfékezni a főkolomposokat – sikertelenül. Néhány másodperccel később a banda olyan szoros gyűrűbe fogja őket, hogy képtelenek visszajutni az alig két méterre álló autójukhoz. Öklök emelkednek a magasba, mások összeszorított kezük középső ujját kinyújtva mutatnak egyezményes jelet a "„saruknak".

A Ruhr-vidéki iparváros Marxloh negyedében lezajlott jelenet a német rendőrszakszervezet szerint csak egy példa a számtalan esetre, amikor bevándorló családból származó fiatalok hatósági közegekre támadnak. „Törvényen kívüli" körzetekről ugyan nem beszél a ZDF televíziónak nyilatkozó Konrad Freiberg, a szakszervezet elnöke, ám leszögezi: akadnak városrészek, ahol nem mindig sikerül érvényt szerezni a törvénynek.

Egyedül Berlinben tavaly háromezer esetben ért fizikai támadás szolgálatban lévő rendőröket. „Egyes kerületekben olyan veszélyes a helyzet, hogy egyszerű esetekhez, például egy családi perpatvarhoz is több járőrkocsival kell kivonulnunk" – állítja Freiberg. A főváros nem áll egyedül ezen a téren: a rendőrök elleni agresszió mindennapos dologgá vált egész Németországban.

A számos nagyvárosban (Berlin, Köln, Duisburg, Mannheim, Frankfurt, Gelsenkirchen) megfigyelhető gettósodás következtében a rendőrség egyre nehezebb helyzetben van. Mivel az ilyen negyedek szinte állandó jelenlétet igényelnek a hatósági közegektől, nem jut járőrkocsi más körzetekbe, ahol pedig szintén szükség volna rájuk bűncselekmény megakadályozásához vagy bűnözők üldözéséhez és elfogásához.

Freiberg szerint nem az a lényeg, hogy több rendőrt kell fölvenni a kapitányságokra. Legalább ennyire fontos az igazságszolgáltatás tempójának felgyorsítása, a bűnelkövetők mielőbbi bíróság elé állítása és elítélése, hogy mihamarább érezzék tettük következményeit.

A rendőrszakszervezet elnökének panasza egybevág Kirsten Heisig megállapításával. A bírónő, aki húsz éven át elnökölt fiatalkorúak bírósági tárgyalásain, júliusban megjelent s azóta a Der Spiegel sikerlistáját vezető könyvében (Das Ende der Geduld – Vége a türelemnek) keserűen állapítja meg: nem egyszer 8-10 hónap is eltelik a rendőri följelentés és az első bírósági tárgyalás között. Ez idő alatt pedig a fiatal delikvens priusza gyakran számos újabb bűncselekménnyel gyarapodik.

Freiberg szkeptikusan vélekedik a német kancellár javaslatáról, miszerint több „migrációs hátterű" dolgozóra van szükség a rendőrségnél és az önkormányzatok fiatalokkal foglalkozó ügyosztályain. „A közalkalmazotti szférának elvben a társadalom szerkezetét kellene tükröznie – csakhogy a pályázóknak megfelelő szakképzettséggel is rendelkezniük kell" – szögezi le a rendőrszakszervezet elnöke, a migráns gyerekek és fiatalkorúak színvonalasabb oktatását sürgetve.

Addig is, amíg ez bekövetkezik, marad a több járőrkocsival történő kivonulás a problémás negyedekbe. A bevezetőben említett duisburgi útkereszteződéshez is erősítést kellett hívni – a villamos utasainak. Többen megelégelték, hogy már percek óta nem megy tovább velük a jármű, s látva a dulakodást a síneken, telefonáltak a rendőrségre. „Tudják maguk, hogy a Pollmann-kereszteződésben éppen két kollégájukat verik török fiatalok?" – szólt be az ügyeletre egy fiatal nő...