Mégsem kötelezi női papok alkalmazására a katolikus egyházat a londoni kormány
London – Sokat bírálták a keresztény felekezetek a londoni kabinet esélyegyenlőségi törvényét (Equality Bill), mivel úgy tűnt, hogy a munkavállalókkal való egyenlő bánásmód kívánalma alapján a katolikus egyház meggyőződésével és gyakorlatával ellentétes munkajogi előírásokat tartalmazott volna, azaz: kötelezővé tette volna a női papságot. A Catholic Herald tudósításából kiderül, hogy a helyzet nem annyira súlyos, de aggodalomra van némi ok. Forrás: Magyar Kurír
A korábbi hírek szerint a képen látható Harriet Harman által benyújtott esélyegyenlőségi törvény államilag kötelezte volna a katolikus egyházat, hogy alkalmazzon homoszexuális és női papokat; megakadályozta volna, hogy az egyház fellépjen az útról letévedt papok ellen; előírta volna, hogy intézményeik állásainak meghirdetésekor nem élhetnek olyan „speciális” kívánalmakkal, hogy a jelentkező az adott felekezet vallásának követője legyen. Pontosabban a törvény eredeti szövege szerint a munkáltatónak tilos vallási és szexuális irányultsággal kapcsolatos követelményeket támasztania az alkalmazottakkal szemben, mivel ez diszkriminációnak minősül. A törvény ezalól csak a szervezett vallások rituális tevékenységét végzők (azaz a papok, lelkipásztorok) és a tanítás hivatalos képviselői esetében tett volna kivételt.
Michael Foster esélyegyenlőségi miniszter leszögezte: természetesen egy felekezetet sem köteleznek arra, hogy női papokat szenteljen, és az állások betöltésénél sem korlátozzák a felvételi kritériumokat. Hozzátette: mindez eddig is világos volt, csupán voltak, akik félreértették a szabályozást. Most azonban változtattak a szövegen, hogy ezek a pontok egyértelműbbek legyenek, és az egyházak ellen senki ne indíthasson pert speciális felvételi követelményeik miatt.
A püspökök attól is tartottak, hogy ha esetleg egyes papok államilag törvényes, ám mégis botrányos viselkedést tanúsítanak például szexualitás terén, akkor a papok tekintélyét és tisztaságát védő egyházat bíróság elé lehetne állítani, ha fellép ez ellen. Az új törvény első tervezete lehetővé tette volna azt is, hogy az amúgy cölibátust fogadott papok polgári házasságot kössenek. Ha pedig a püspökök ellenálltak volna, akkor nem csupán perekkel kellett volna szembenézniük, hanem akár pénzbeli és börtönbüntetést is kiróhattak volna rájuk, az egyháztól pedig elkobozhatták volna egyes vagyonelemeit.
Az angol és walesi püspöki konferencia szóvivője megjegyezte, hogy egyelőre nem látta az esélyegyenlőségi miniszter által emlegetett új változatot; habár örül neki, hogy a kormány végül helyt adott számos kifogásuknak. Mióta ugyanis a törvénytervezet szövege napvilágot látott, a kormány nem volt hajlandó meghallgatni aggályaikat a sok helyen félreérthető, nem eléggé tiszta szövegrészekkel kapcsatban.
A CARE nevű keresztény segélyszervezet már kezdettől fogva figyelmeztetett a törvényben rejlő veszélyekre. Dan Boucher, a szervezet vezetője szerint az esélyegyenlőségi törvénynek az egyházakra vonatkozó szabályozását nem javítani, foltozgatni kéne, hanem úgy ahogy van, törölni, és nem korlátozni az egyházakat abban, hogy kiket vesznek fel.
