Médiakampány a pápa ellen

„Az európai katolikusok számára világos, hogy sokan eleve ellenségesek az egyházi tanítással, különösen annak erkölcsi vonatkozásaival szemben” – olvasható a kéthetenként megjelenő magazin május 2-i számában. A média, „amely hatalmas erők és érdekek szócsöve, rendkívül hatékonyan terjeszti ezt az ellenségességet.”

A cikk szerzője, Giandomenico Mucci jezsuita szerint „a pápát lejárató médiahadjárat a pápai beszédek és megjegyzések legelképesztőbb magyarázataiból merít.” A kommentátorok igen gyakran elferdítik a pápa szavait, mivel tetteit „előítéletek szemüvegén át” nézik. Személye és tanítása állandó „kellemetlenkedések és elfajuló, túlzott kritikák” kereszttüzében áll – írja.

Joseph Ratzingert már bíborosként, a Hittani Kongregáció vezetőjeként II. János Pál pápa német vérebének titulálták, és „a tan merev, rideg őrének” nevezték. Valójában aki csak ismeri vagy találkozott vele, tudja, hogy Benedek pápát már prefektusként is rendkívül szelíd, lelki, intellektuálisan nyitott, békés személyiségként tisztelték – írja a jezsuita cikkíró.

A pápa „lejáratását és félreállítását célzó törekvések” egy „jóval átfogóbb kampány részét képezik, amely magának a katolikus egyháznak a hitelét próbálja aláásni, a londoni Timestól a The New York Timesig, a The Washington Postig, a Le Monde-tól... az olasz sajtóig.”

A világi média gyakran negatívan állítja be többek közt a fogantatástól a természetes halálig tartó emberi élet szentségére vonatkozó egyházi megnyilatkozásokat. Az ellenségesség oka az általános vallásellenesség, különösen a katolicizmussal való szembenállás, amiért a katolikus egyház az egyetlen, abszolút igazság letéteményesének vallja magát. Az emberen kívül álló dogmák és erkölcsi törvények „kellemetlenné” teszik az egyházat a hamis szabadságban élő, világias ember szemében – idézi a Vatikáni Államtitkárság jóváhagyásával megjelenő magazin cikkét a CNS.

A kritika azonban nem a többség véleménye. XVI. Benedek pápa sokak nagyrabecsülését és csodálatát vívta ki az „új humanizmus” meghirdetésével. Az egyház „olyan erkölcsi iránymutatást nyújt az emberiségnek, amely az egész embert érinti és formálja; tiszta, szilárd lelki és kulturális irányvonalat, amely a tanításból fakad, ugyanakkor elnézően tekint az egyes ember gyarlóságára” – olvasható a La Civiltà Cattolica cikkében.