Margot Käßmann és Nikolaus Schneider a piros heverőn válaszoltak a kérdésekre

Münchenben is esik az eső, ezért nem voltak meg a legjobb felvételek a szabadtéri interjúra, az egyházi sajtó munkatársain kívül valóban csak azok ültek le, akiknek valamilyen különleges okuk volt a részvételre. Mégis több ezren jöttek el Margot Käßmann és Nikolaus Schneider élő interjújára. Az egykori és jelenlegi EKD Tanács elöljárója először mutatkozott együtt a nyilvánosság előtt a hivatalbeli csere óta.

A mikrofonok még nincsenek bekapcsolva, amikor Nikolaus Schneider és Margot Käßmann pár személyes szót váltanak egymással, aztán elkezdődik az interjú.

„Hogy van Käßmann asszony?” – hangzik az első kérdés, amelyre a válasz rövid és őszinte: „Őszintén örülök, hogy eg yilyen szép Kirchentagon vehetek részt.”

Arra a kérdésre, hogy az elmúlt hetekben mi segített neki leginkább a következőképpen felel: „Egész idő alatt nem folytattam nyilvános válságkezelést, és most sem fogom ezt tenni.”

Érthető kijelentés és máris az 51 éves teológusasszony új könyve lesz a következő téma. „Ez egy egészen kicsi könyvecske, hiszen a keresztény hit alapvető tudnivalója egy egészen kicsi csomagban is elférnek.” A Miatyánkban ugyanis mindent elmondhatunk, amit Istennel meg kell osztanunk – véli Käßmann.

Nikolaus Schneidertől azt kérdezik, hogy gyakorlatilag egy éjszaka alatt hogyan sikerült belerázódnia abba az új feladatba, amivel Käßmann lemondása után bízták meg. Schneider erre úgy felelt, hogy nem volt a helyzet annyira drámai, mint ahogyan azt sokan gondolhatják, de azért néha még most is vannak olyan napok, amikor a tükör elé áll és tisztáznia kell magában azt, hogy mi is van most valójában.

Az ökumenéről Käßmannt kérdezik ezután. Az egykori püspökasszony azt vallja, hogy bár nagy áttörések nem állnak az ajtó előtt, mégis nagyon szeretné, ha egyszer sorkerülhetne a közös úrvacsorára és nagyon reméli, hogy ezt még az ő életében át is fogja élni. Käßmann szerint különösen is érdekes, hogy a keresztény hitet mekkora sokszínűségben lehet megélni.

Ehhez Schneider csak annyit tesz hozzá, hogy „Mindig az emberektől függ és az egyes személyektől, és akkor semmi akadálya nincsen a dolgoknak. Ebben áll a lényeg.”

Az NRW választásokról is szó esik, az alacsony részvételi arányról. Ez Schneider szeirnt gondokat jelent és azt mutatja, hogy az emberek többsége vagy nem vár már semmit, vagy teljesen deprimált. Az elöljáró több bátorságot szeretne a politikusoktól.

Käßmann reméli, hogy a katolikusok és a protestánsok 2017-et, a Luther-jubileumot együtt fogják megünnepelni. „Több köt össze minket, mint amennyi elválaszt” – magyarázza és ezzel egyetért Schneider is: „A reformáció sokáig a közös dolgokért való fáradozás volt”.

Az elöljáró sem szeretné, ha 2017-et ökumenikus hangsúlyok nélkül ünnepelnénk meg, és újra az úrvacsora kérdését veszi elő: számára nem elfogadható az, hogy az emberek, akik közös bizonyságban hisznek és gyülekezeteikben közösen tesznek is az ügy érdekében, nem vehetnek közösen úrvacsorát.