Korlátozhatja az ENSZ a lelkiismereti- és vallásszabadságot

A tervezetet a 96 országot tömörítő Iszlám Konferencia Szervezete nyújtotta be. A dokumentumot már márciusban elfogadta az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága. Valószínűleg ugyanazt a szöveget fogják kisebb eltérésekkel szavazásra bocsátani az ENSZ közgyűlésén, várhatóan decemberben. A tervezet egyenesen a vallás- és lelkiismereti szabadság törvény által történő korlátozására „ad felhatalmazást” az ENSZ tagállamainak, amennyiben a vallás tisztelete, védelme indokolttá teszi a fellépést.

Nem díjazzák a szabadságot

1999 óta több hasonló határozatot fogadott el az ENSZ közgyűlése, amelyek ugyan más-más név alatt futottak, de hasonló célkitűzéssel: lényegük a klasszikus értelemben vett vallás- és lelkiismereti szabadság újraértelmezése. Az egyetemes emberi jogi instrumentumok, azaz az 1948-as Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata és az 1966-os Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya a vallás- és lelkiismereti szabadságot úgy határozzák meg, hogy magába foglalja azt a jogot, miszerint az egyén világnézetét szabadon megfogalmazza, valamint világnézetét is megváltoztassa.

Az akkori szovjet blokk mindig kifogásolta a „nyugati típusú” emberi jogok egyetemes mivoltát, mondván, hogy azok afféle nyugati, ún. kapitalista értelmezés gyümölcsei. Ehhez az állásponthoz zömében igazodtak a gyarmati birodalmak felbomlásából megszületett államok. Az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága valamint a világszervezet közgyűlése a hetvenes évektől az emberi jogokról alkotott eltérő felfogások közötti csata színterévé vált. A Szovjetunió megbukott, vele együtt a szocialista emberi jogi felfogás is. Manapság az iszlám jogból merít közvetlenül inspirációt az Iszlám Konferencia Szervezete (OIC), amely 1999 óta folyamatosan nyújt be határozattervezeteket, amelyek rendszerint átmennek az Emberi Jogi Bizottság szűrőjén, sőt a Közgyűlésen is megszavazzák.

Ezek közös vonása, hogy a nemzetközi jogba kívánnak beemelni olyan fogalmakat, amelyek a vallási rendszerük szerves részei: ilyen például a vallások tisztelete, védelmükre szóló felhívás, mondván, az iszlámban minden hívő kifejezett feladata a vallás tisztelete és védelme. Az „egyetemesnek” mondott uralkodó nyugati emberjogi felfogás számukra tulajdonképpen a nyugati zsidó-keresztény gyökereket tükrözi, ezért úgy érzik, hogy ideje alternatív jogforrásból meríteni, nevezetesen az iszlámból.

Aláírásgyűjtés blaszfémiatörvény ellen

Kezdetben az OIC kizárólag az iszlám védelmére, valamint az iszlamofóbia visszaszorítására koncentrált, de idővel csak úgy tudott elég szavazatot nyerni a javaslataira, hogy engedett eredeti tartalmából. Így történt, hogy az iszlám védelméről a hangsúly áttevődött a vallások védelmére, valamint az iszlamofóbia mellett bekerült az antiszemitizmus és a keresztényellenesség visszaszorítása is mint célkitűzés.

Az OIC törekvései jelentős számú, nem muzulmán, lelkes támogatót is nyertek, mint India, ahol 5 államban érvényben van a keresztényeket célzó hitterítés-elleni törvény, vagy Kína, ahol csak a hatóságilag engedélyezett vallásgyakorlás szabad, és Oroszország, ahol a Pravoszláv Egyház kiváltságos jogállást élvez. A „nyugati” blokk rendszerint leszavazza az OIC tervezeteit, de alul marad, miközben az egyik vagy másik oldalon intenzív harc zajlik a „többiek” elnyerésére. A jelenlegi határozattervezet 20 igen, 17 nem szavazat mellett, 8 tartózkodással ment át az Emberi Jogi Bizottságon, amelyben az ENSZ tagállamok rotációs alapon vállalnak tagságot. Idén, úgy tűnik, nagyon szoros küzdelem várható a közgyűlésen.

Az Open Doors strassburgi székhelyű keresztény emberi jogi szervezet úgy látja, hogy a jelen tervezet elfogadása esetén legitimizálhatja az egyes tagállamok keresztényüldözési gyakorlatát, valamint az európaiak alapjogait is korlátozná. Mivel a tervezet elfogadása idén, úgy tűnik, nem borítékolható előre, online aláírásgyűjtés szerveződött a „Right to believe” menüpont alatt.