Kirchentag: Amikor a keresztények találkoznak
München – A Találkozások estéjén, a Második Ökuemnikus Egyházi Napok nyitóistentisztelete után nem csak zene és tánc volt, hanem a tartományra jellenző ételek és komoly mondanivaló is. Forrás: evangelisch.de, evangelikus.hu
A müncheni metrót akár Kirchentag-Expresszre is lehetne keresztelni – tele van olyan emberekkel, akik a Kirchentag narancssárga kendőjét viselik nyakukban. És valahogyan a levegőben van az egész találkozó szellemisége is: a zsúfolt vagonokban mosolygó és boldog emberarcok utaznak, a tolongás ezúttal nem sok embert zavar.
Az emberek beszédbe elegyednek egymással és hallhatóan a metró vezetője is jó hangulatban van, amikor bemondja: „A következő megálló az egyetem. Aki szeretne beíratkozni, annak itt kellene leszállnia. Akkor talán az ajtókat is be tudnánk zárni, ha Isten is úgy akarja!”
A nyitó istentisztelet után München belvárosa egy nagy Kirchentag mezővé válik, Bajorország különböző részeinek (Oberfranken, Unterfranken, Oberbayern, Schwaben) saját színpada van, feltörekvő zenekarokkal szolgáltatják a jó hangulatot. De természetesen az A-Capella csoport a Wuise Guys sem hiányozhat. A színpadok körül felállított asztaloknál a csoportokat lehet megismerni, egyesületek mutatkoznak be, reklámozzák projektjeiket és valami finomat is adnak, ami hazájuk jellegzetessége.
A coburgi evangélikus és katolikus fiatal lányok Jonathan és Samuel Kettler tudományát csodálják: ők mindketten műanyag poharakat pakolnak fel piramissá, a lehető leggyorsabban.
Az egyik standon fel lehet próbálni egy olyan szemüveget, amely azt szimulálja, mintha viselőjének vérében 1,3 ezrelék alkohol lenne. Szemüvegviselés közben pedig meg kell próbálni egy fémtálba bedobni egy teniszlabdát. Ez szinte senkinek sem sikerül, pedig csak három méterre van az edény.
A Szentlélek-templomban sokan imádkoznak, és kívánságaikat, imakéréseiket cédulákra írják. A templomból kilépve szórólapokat osztogatnak, az egyik a géntechnika ellen íródott, a másik a megújuló enegiára hívja fel a figyelmet.
A sarkokon fiatalok hárizsákkal gitároznak és énekelnek. Ismerkednek egymással, majd szállásaikra mennek. Az összetartozás és a közösségi érzés uralkodik. Mellettük néptánccal próbálkoznak, egy fúvószenekar játszik, asszonyok pedig ökumenikus kísértés felirat alatt almát osztogatnak.
„A gyülekezetem sokszor üres. Az Egyházi Napokra azért van szükség, hogy észrevegyük: mi keresztények egy közösség vagyunk és nem vagyunk egyedül. Ez segít az embernek, feltölti a következő hónapokra” – magyarázza két esseni fiatal.
