Keresztút: Jézus szenvedését kézzelfoghatóvá tenni

Az evangelisch.de német egyházi honlapnak adott interjújában arra a kérdésre, hogy miért visz keresztet Nagypénteken a berlini Alexanderplatzon, az egyházi vezető a következőképpen felelt:

– Szeretnénk az emberek számára láthatóvá és kézzelfoghatóvá tenni a szenvedést. Ezzel a szenvedés-témával megyünk ki Berlin utcáira és tereire. A szertartás koncepciója számára tudatosan választottunk hét templomot,  a római hét stációtemplom és a hét napközbeni imádság mintájára. A stációk szimbolizálják a szenvedéstörténetet is, annak egy-egy részletét. Például a halál és szétrombolás a Petrikirche romjainál lesz. A templomot még a háborúban bombázták szét.

– Nem fél attól, hogy az akció esetleg egy akkora városban, mint Berlin elhanyagolhatóan csekély reakciókat vált ki?

– Éppen egy nagyon szekuláris városban kell az egyháznak megmutatnia magát és kimennie az utcára. Ha először nem is lesznek sokan, akik eljönnek, vagy megnézik ezt. De ha csak pár embert hívunk meg, az is előrelépés. és ami a hitben belsőleg megmozdít, az a nyilvánosságot is vonzza.

– Nagypénteki szertartás – ezt a katolikus kollégáktól vették?

– Nagypéntek a protestáns keresztények számára is a legnagyobb ünnep, amikor a harangok és az orgonák is hallgatnak a templomokban. Még ma is tilosak a nyilvános táncos mulatságok ezen a napon, ezt a törvény tiltja. De sokak számára a nap jelentősége már nem igazán kézzelfogható. Keressük a régi és közös tradíciókat, mint a kereszt hordozása, az idegen szövegek és formák használata – hogy ezzel a katolikus testvérekkel együtt tudjuk átélni a szenvedés igazi lényegét. Jézus Kirsztus halála és feltámadása minden keresztény üzenetének centruma. Ezért aztán Berlinben egy stáción keresztül az evangélikus és katolikus püspök együtt fogják vinni a keresztet.

– Önnek személyesen mit jelent Nagypéntek?

– Amikor gyerek voltam, egészen másképp éltem át Nagypénteket, mint ma az én gyerekeim. Ez egy olyan nap volt, amely az év minden napjától különbözött. A rádióban csak komoly és elgondolkodtató zene szólt. A nyilvános életben nyugalom volt. Senki sem dolgozott volna nagypénteken a kertjében, vagy mosta volna le az autóját, vagy teregette volna ki a kimosott ruháját. A nap olyan volt, mintha a temetőben egy hosszú napon át csendben sétálna az ember. Ebből Berlinben ma már keveset érezni.

– Ezzel a nagypénteki szertartással egy új hagyományt szeretnének teremteni?

– Igen, ezt szeretnénk. Évről évre több ember jöjjön el, hogy velünk végighaladjon ezen az úton. Jézus keresztrefeszítése nem csendes halál, hanem egy nyilvános esemény, amely megváltoztatta a világot. Ez belsőnkben megváltoztat, ezért láthatóvá és hallhatóvá kell lennie.