Jómódban éltek a középkori ír szerzetesek
Dublin – Míg a szerzetesi életmód az aszkétizmus szinonimájaként él a köztudatban, némely apát meglehetős jómódban élt, legalábbis a középkori Írországban. Forrás: MTI
Kilkenny központjában egy 17. századi kereskedő házának feltárása közben jöttek rá a régészek, hogy alatta egy 14. századi épület rejtőzik, amely a ciszterci szerzetesek birtokában volt egykoron. A kutatók rájöttek, hogy az épület a Kilkennytől 30 kilométerrel lévő Duiske cisztercitakolostor főapátjának városi „tanyája" volt. A feltárások tanúsága szerint, míg a „közönséges" szerzetesek igen szerényen éltek a kolostorban, elöljáróik semmi földi jót sem tagadtak meg maguktól: kedvelték a hattyúpecsenyét, a marhahúst, és a legjobb vörösborokat importálták egyenesen Bordeaux-ból.
A főapáti fényűző életmódra jellemző, hogy a ház még mellékhelyiséggel is rendelkezett. Ez egy aprócska szoba volt, amelyet a felső emeleten, a középkori épület külső falához „ragasztottak". A padlóba lyukat vágtak, amely köré fából ülőkét ácsoltak, az ürülék "csúszdán" érkezett a kikövezett pöcegödörbe. A csúszdán keresztül szabadultak meg a konyhai hulladéktól is, ennek köszönhetően tudható, hogy mivel is táplálkozott egy középkori főapát.
Cóilín Ó Drisceoil régész a legérdekesebbnek egy rozsdás övcsatot nevezett. „El tudja valaki képzelni, miként veszíthette el hatszáz évvel ezelőtt a főapát az övét, amely a csúszdán keresztül egyenesen a pöcegödörbe esett, és elmerült az ürülékben? A bőr már réges rég megsemmisült, az övcsat viszont mindmáig szinte teljesen ép” – mondta.
Az apátok édes élete 1537-ben ért véget, amikor VIII. Henrik feloszlatta a kolostorokat. Az adott ciszterci kolostort, ahogy a főapáti városi házat az állam elkobozta, a szerzeteseknek pedig útilaput kötöttek a talpukra. A városi telket egy gazdag kereskedő vásárolta meg, aki pazar lakóházat építtetett itt magának.
