Jézus kori szemfedél Jeruzsálemben – A lelet nem igazolja a torinói lepel valódiságát
Jeruzsálem – Egy férfi sírjában régészek az első, jeruzsálemi, Jézus korabeli halotti leplet találták meg. Izraelben került már elő hasonló korú lepel, de Jeruzsálemben most először akadtak ilyesmire. A lepel szövési technikája és stílusa teljesen különbözik a torinói lepelétől, a kutatók ezért kétségesnek tartják, hogy a Krisztus halotti leplének tartott torinói lepel valódi lenne. Forrás: Népszabadság / Juhari Zsuzsanna
A Jeruzsálem óvárosának közelében, a Hinnom-völgyben feltárt, eredetileg bevakolt sírkamrában egy halotti lepelbe csavart férfi maradványait fedezték fel. A halott mellett hevert egy hajtincse is. Szénizotópos vizsgálatok és a sírmellékletek egyértelműen igazolták, hogy a férfi Jézussal egy időben, az I. század elején hunyt el.
A férfi halotti leplét egyszerű szövési technikával készítették, míg a torinói halotti leplet bonyolultabb, úgynevezett köpertechnikával állították elő, amelyet Jeruzsálem környékén csak Jézus halála után mintegy ezer évvel kezdtek el használni. Ráadásul a torinói lepel egyetlen darabból készült, a most megtalált halotti leplet azonban – a korabeli hagyományoknak megfelelően – több darabból állították össze, a fejet például egy teljesen külön darab fedte.
Egykorú feljegyzésekből és Jeruzsálemen kívül előkerült, hasonló korú halotti leplek kapcsán tudni lehet, hogy a halott fejét mindig külön lepel takarta azért, hogyha a holtnak vélt ember temetésekor mégis életre kelne, a leplet lefújhassa arcáról, és kiálthasson. Mivel az orvostudomány az I. században még korántsem volt fejlett, előfordult, hogy halottnak hittek még élő embereket is. Éppen ezért bevett gyakorlat volt az is – amiként ezt a Biblia is megerősíti Jézus halála kapcsán –, hogy a sírt a család felkereste az eltemetés után három nappal, hogy ellenőrizze, hozzátartozójuk tényleg elhunyt-e.
Az ásatásvezető, Shimon Gibson professzor, a Héber Egyetem munkatársa elmondta, a DNS-vizsgálatok kimutatták, a férfi leprás volt, és tébécében hunyt el. Valószínűleg éppen ezért vakolták be légmentesre a sírját, ami azonban hozzájárult ahhoz, hogy halotti leple, sőt még a hajtincse se porladjon semmivé az évezredek során. És valószínűleg a fertőzés veszélye miatt nem kapott másodlagos temetést sem. A korban szokás volt, hogy az temetés után mintegy 1 évvel a hozzátartozók visszatértek a sírhoz, és a lebomlott testszövet után megmaradt csontmaradványokat egy kisebb kőládába, úgynevezett osszáriumba gyűjtötték egybe.
A sírt, amit a kutatók a lepel sírjának neveztek el, egy I. századi temető feltárásakor találták meg Annas főpap (Kr. u. 6–15.) sírja mellett. Ebből a kutatók arra következtetnek, hogy a most megtalált férfi is vagy főpap, vagy valamilyen más magas rangú előkelőség volt.
