Jeruzsálem-szindróma: Önjelölt messiások keresik fel a szent várost

Herbert egy ilyen eset volt. Azért ment Jeruzsálembe, mert a Messiásnak tartotta magát. Az evangélikus Megváltótemplom ajtajában találkozott az ottani lelkésszel, Uwe Gräbével, a jeruzsálemi óvárosban. Az esperes négyévig tartó szolgálati ideje alatt találkozott olyan zarándokokkal is, akik Jeruzsálem-szindrómában szenvedtek.

„Majdnem naponta történik, hogy az emberek a templomajtóban arról mesélnek nekem, hogy még hány napunk van az utolsó ítéletig” – mondja Gräbe. Ezek a társadalmilag elfogadott esetek, amelyekkel a legtöbbször dolga akad. „A masszívabb esetek azonban már alig vannak” – folytatja Gräbe, akinek csak három évvel ezelőtt egyszer kellett mentőautót hívnia a templomba.

Jeruzsálem-szindróma – az igazi betegségkép

Akkor az óvárosi lutheránus vendégház tetejére mászott fel egy férfi, aki atemplom-hegy felé, a Siratófal irányába fordulva prédikált arról, hogy a zsidóknak és a muszlimoknak a lehető leggyorsabban keresztényekké kellene válniuk, mert hat órán belül az Úr maga fog ellátogatni a szent városba.

„Ha az az érdésem, hogy egy ember maga és mások számára is veszélyes, akkor a mentőt hívom” – magyarázza Gräbe. Ez a tetőn ácsorgó prédikátor pedig ez az eset volt. A vallási egyensúly zsidók, muszlimok és keresztények között Jeruzsálem Óvárosában különösen is érzékeny téma.

Az 1980-as években a jeruzsálemi orvos, Arzt Yair Bar El diagnosztizálta a Jeruzsálem-szindrómát a Kfar Shaul Medical Centerben. Gregory Katz, aki szintén orvosként dolgozott a klinikán hangsúlyozza, hogy van egy tiszta Jeruzsálem-szindróma és etgy terhelt Jeruzsálem-szindróma is. A második esetben, amely egyébként a leggyakrabban fellép, a páciensek már régóta pszichikai zavarral küzdenek.

Herbert is, aki Messiásnak tartja magát.

„Herbert újra és újra Jeruzsálembe jött és időt és fáradtságot nem kímélve vízumot igényelt” – emlékezik vissza Gräbe. Az izraelieknek azonban egyszer csak elegük lett belőle. Azóta az önjelölt Jézust Gräbe nem látta.

A tiszta Jeruzsálem-szindróma ezzel szemben egy akut fellépő pszichózis. Az érintett kényszerképzetektől szenved, teljes mértékben egy bibliai személlyel azonosítja magát és annak adja ki magát. Sok érintett lerakja normál ruháját és fehér lepelbe csavarkózik, prédikálva és imádkozva vonulnak végig a városon.

A Jeruzsálem-szindróma vallásos embereket érint

A szellemi zavarodottság állapota a legtöbb esetben rövid ideig tart. Már pár nap klinikán eltöltött nap után könnyű nyugtatók és beszédterápia révén a szimptómák csökkennek.

„Gyakran a páciensek nem is emlékeznek arra, mi is történt velük – mondja Katz doktor. – Sokan szégyellik magukat a történtek miatt és az esetet olyan gyorsan akarják elfelejteni, amilyen gyorsan csak lehet.”

Az ilyen páciensek, akik tiszta Jeruzsálem-szindrómában szenvednek, egyre kevesebben vannak – teszi hozzá a pszichiáter. Az ezredfordulóig a kórházban két-három ilyen esetet kezeltek.

„Manapság évente egy ilyen esetünk van” – mondja Katz, aki szerint a visszaesésnek az az oka, hogy az emberek egyre kevésbé vallásosak. A szindróma ugyanis nem mindenkit érint.

A páciensek minden esetben extrém vallásosak, és általában vidéki környezetből származnak. Sokuk számára a jeruzsálemi út az első külföldi út is egyben. A mai globalizált, szekularizálódó nyugati kultúrában ezek a feltételek egyre ritkábbak. Gräbe lelkész azonban örül annak, ha csak marginális esetekről van szó. „Általában sztoikus arccal hallgatom végig őket, majd útjukra bocsátom” – ez a megoldása arra az esetre, ha mégis valaki temploma ajtaján kopogtatna.