A legkorábbi gyermekáldozatok nyomaira bukkantak Peruban

Az ország északi részén található Lambayeque-völgyben a gyermekáldozás legkorábbi esetét tárták fel. „A mérték és a gyermekéletek kioltásának bonyolultsága Cerro Cerrillos-nál egészen újnak számít” – számolt be a felfedezésről Haagen Klaus, az oremi Utah Valley Egyetem kutatója. A 900 és 1100 között végbemenő folyamat egyfajta identifikációs kísérlet volt a mucsik részéről, azon a területen, amelyet egy másik etnikum, a Sicán-kultúra dominált.

A rituális gyilkosságok szerepét a Cerro Cerrillos-nál talált 81 csontváz megvizsgálásával szeretnék egyértelműsíteni a kutatók: kik voltak az áldozatok, s miért ölték meg őket? A kutatók arra jutottak, hogy az eddig azonosított áldozatok 70 százaléka 2 és 15 év közötti, jórészt kukoricán és kásán élt, anémiás gyermek volt.

A gyermekeket többször nyakon és mellen szúrták, a keletkezett lyukból így több vér folyt ki, a szívet kivették, a belekből pedig jósolni tudtak. Klaus és csapata Nectandra magokat talált a csontok mellett, amiből arra következtettek, hogy az áldozatoknak hallucinogén szereket adhattak be a rituálé megkezdése előtt.

A mucsik ősei, a mocsék harcosokat áldoztak, ezért joggal merül fel a kérdés: miért esett pont a gyermekekre a választás? Klaus úgy gondolja, hogy az El Nino által hozott rossz idő elűzésére feláldozott mocse harcosok rituáléjának eredménytelensége késztethette erre az embereket, mondván, ha felnőttekkel nem sikerült, talán a gyermekekkel majd fog. „Ez egy kölcsönhatást feltételez a környezet, a vallás, a politika és a kultúra között” – vallja Klaus.

Azt szinte lehetetlen megállapítani, hogy a gyilkosok ugyanazok voltak-e, akik eltemették a gyermekeket. Klaus szerint a hely által bepillantást nyerhetünk egy ősi társadalmi-gazdasági változás folyamataiba, illetve megtudhatjuk, hogy egy rituálé miként teremtett csoportidentitást.