Extrém magas a hívők boldogságszintje

A boldogságról tengernyi irodalom áll rendelkezésünkre. A tanácsadók mintákról, szabályokról, stratégiákról, viselkedési módokról írnak, tudományosan azonban ezek közül kevés nyert bizonyítást. Korábbi kutatások eredményeiből kiderült, hogy a magukat boldognak érző emberek jellemzően társas hálózatban állnak, sok ugyancsak boldog barátjuk, ismerősük van.

Amerikai szociológusok egy friss kutatás eredményeit tették közzé az Amerikai Szociológiai Szemlében (American Sociological Review). A tanulmány szerint a vallás pozitív hatása elsősorban a társadalmi tényezőknek köszönhető. A hittel kapcsolatos tanulmányukban egy korábbi  reprezentatív felmérést értékeltek ki. A tanulmány szerint mindenekelőtt a vallásosság szociális tényezői vezetnek magasabb általános elégedettséghez. A megkérdezettek 33 százaléka – akik hetente istentiszteletre mennek és a közösségben legalább három-öt közeli barátjuk van – boldogságérzetüket extrém magasnak vallják, tehát tízpontos skálán tíz pontra becsülik.

Ezzel szemben azon hívők közül, akik hetente mennek istentiszteletre, de nincsen barátjuk a közösségben, csak 19 százalék vallja magát ugyanennyire boldognak. A tanulmány szerint az istentisztelet látogatásának gyakorisága az általános elégedettséggel kapcsolatban nem játszik olyan nagy szerepet.

Az értékadó közösség

Chaeyoon Lim kutatásvezető szerint a tanulmány egyértelműen mutatja, hogy elsősorban nem a templomba járás, az imádkozás vagy a prédikáció vezet nagyobb boldogságszinthez, hanem az ebből következő hasonló gondolkodú kapcsolatok hálózatának kialakulása. A vallási közösségek segítő, támogató hátteret biztosítanak tagjaiknak, a vallási csoporthoz való tartozás az egyik legfontosabb szociális kötelék. Az istentiszteleteket gyakrabban látogató emberek szélesebb kapcsolati rendszerrel bírnak, több támogatást kapnak a tagoktól.