Eltűnőben van-e Isten?
A kereszténység az ifjú generáció jelentős részének nem jelent többet egyre halványuló emléknél. Vajon megállítható ez a folyamat, vagy Isten teljesen eltűnik életünkből? Példák Franciaországból és az Egyesült Királyságból. Forrás: mindennapi.hu / Fülöp Viktória, The Guardian
Manapság a családok nagy része már nem elkötelezett a hagyományok iránt – írja franciaországi tapasztalataira utalva Jessica Reed. A The Guardian francia-angol vegyes családból származó szerkesztője saját tapasztalataihoz nyúl, amikor a kereszténység franciaországbeli jelentőségének csökkenéséről ír.
A saját életében az alapvető oknak a szülői „engedékenységet” tartja. Édesanyja ragaszkodott ahhoz, hogy meghagyja neki a választást az ilyen kérdésekben arra az időre, amikor már képes lesz önálló döntéseket hozni. Családjában első generációs képviselője ennek a szülői szabadságnak: nem keresztelték meg és nem járt vasárnapi iskolába.
A család többi tagja is fokozatosan távolodott Istentől, illetve veszítette elérdeklődését a vallás dolgai iránt. Jessica ugyanakkor kiemeli, hogy édesanyja soha nem próbálta elvenni kedvét attól, hogy hitbéli kérdéseket boncolgasson illetve megismerje a különböző hitrendszereket. Jártak – bár leginkább csak látogatóként – templomba, édesanyja minden felmerülő kérdésére válaszolt. Az iskolában tanult a kereszténység, zsidóság és az iszlám történelméről, de soha nem érezte, hogy bármi szüksége lenne Istenre.
A felmérés címében feltett kérdésre (Eltűnőben van-e Isten?) a franciaországi tapasztalatok alapján igennel válaszol. Nem tartja azonban a hagyományok elfakulását feltétlenül negatív tendenciának – a valós elkötelezettség nélküli, látszat kedvéért fenntartott szokásokat ő maga sem tartja hasznosnak. Ezzel kapcsolatosan idézi egy közelmúltban folytatott beszélgetését kilencvenes éveiben járó nagymamájával. A kérdésre, hogy vajon még mindig hisz-e Istenben, az idős asszony válasza némi tűnődés után ez volt: „ Nemigen... de halálom után még így is vallásos temetést szeretnék”
Jessica Reed összegzése szerint a kulturális hagyományokhoz való ragaszkodásnak lehet bizonyos megnyugtató hatása, ám kétségesnek tartja, hogy a jelenlegi tendencia folyományaként ezek a hagyományok fennmaradnának néhány generáció múltán is.
