Elősegíteni a békét… – ez a pápa látogatásának célja

– Szentatya, az Ön utazása olyan időpontban történik, amikor nagy feszültségek húzódnak a Közel-Keleten, és a gázai válság idején sokan arra gondoltak, hogy talán lemondja utazását. Ugyanakkor néhány nappal az Ön látogatása után Izrael és Palesztina legfőbb politikai vezetői Obama elnökkel fognak találkozni. Gondolja, hogy elő tudja segíteni a békefolyamatot, mely holtpontra jutott?

– Természetesen igyekszem elősegíteni a békét, nem mint egyes ember, hanem a Katolikus Egyház, a Szentszék nevében. Mi nem politikai hatalom vagyunk, hanem lelki erőt képzünk, és ez a lelki erő olyan valóság, amely előmozdíthatja a békefolyamatokat. Három szinten látom ennek lehetőségét. Az első: hívőként, meg vagyunk győződve arról, hogy az ima valódi erő. Meg vagyunk győződve attól, hogy Isten meghallgatja az imát és cselekedni tud a történelemben. Úgy gondolom, hogyha emberek, hívők milliói imádkoznak, az valóban olyan erő, melynek hatása van, és hozzájárulhat a békefolyamat előrehaladásához. A második szint: megpróbálunk segíteni a tudat formálásában. A tudat az ember azon képessége, hogy felfogja az igazságot, de ezt a képességet gyakran sajátos érdekek korlátozzák. Megszabadítani ezektől az érdekektől, még inkább megnyitni az igazságra, a valódi értékekre, nagyon nagy feladat. Az Egyház feladata, hogy segítsen megismertetni a valódi kritériumokat, az igazi értékeket, és megszabadítani a sajátos érdekektől. És így – ez a harmadik szint – az értelemhez is szólunk: éppen azért, mert nem politikai erő vagyunk, a hit fényében is talán könnyebben tudjuk látni a valódi kritériumokat, segíteni tudunk megértetni, mi segítheti a békét, könnyebben tudunk az értelemhez szólni, és támogatni a valóban ésszerű állásfoglalásokat. Ezt már megtettük, most és a jövőben is tenni akarjuk.

– Szentatya teológusként különösen is ismeri a keresztények és zsidók közös vallási gyökereit. Hogy lehet az, hogy párbeszéd törekvései ellenére, gyakran félreértések történnek? Hogyan látja a két közösség közti párbeszéd jövőjét?

– A fontos az, hogy valóban közösek a gyökereink, számunkra és a zsidók számára is az Ószövetség ugyanazon könyvei jelentik a kinyilatkoztatás könyvét. De természetesen kétezer évnyi különböző, sőt egymástól elvált történelem után, nincs mit csodálkozni azon, hogy vannak félreértések, mert az értelmezés, a nyelvezet, a gondolkodás nagyon eltérő formái alakultak ki, úgy is mondhatjuk, egy nagyon különböző „szemantikai kozmosz” keletkezett, így ugyanazok a szavak a két fél számára különböző dolgot jelentenek; és a történelem során kialakult eltérő jelentésű szóhasználatból természetesen adódhatnak félreértések. Meg kell tennünk mindent, hogy megtanuljuk egymás nyelvezetét, és úgy érzem, ebben nagy lépéseket teszünk előre. Ma megvan a lehetőség, hogy a fiatalok, a jövő teológiai tanárai Jeruzsálemben a zsidó egyetemen tanulhatnak, és a zsidók akadémiai kapcsolatban állnak velünk: így ezek a különböző „szemantikai kozmoszok” találkoznak egymással. Kölcsönösen tanulunk, és előrehaladunk az igazi párbeszédben, tanulunk egymástól. Biztos vagyok benne és meg vagyok győződve róla, hogy előre haladunk. Ez a békét is segíteni fogja, sőt, a kölcsönös szeretetet is.

– Szentatya, ennek az utazásnak két lényeges dimenziója van: az iszlámmal és a zsidósággal való párbeszéd. Két teljesen különálló irány ez, vagy lesz egy közös üzenet, mely mindhárom, Ábrahámhoz visszanyúló vallásra vonatkozik?

– Persze, van egy közös üzenet is, és lesz rá alkalom, hogy megvilágítsuk ezt. Különböző eredetünk ellenére közös gyökereink vannak, mert mint ahogy már mondtam, a kereszténység az Ószövetségből születik, és az újszövetségi Szentírás az Ószövetség nélkül nem létezne; és mert folytonosan az „Írásokra” utalnak, vagyis az Ószövetségre. De az iszlám is olyan környezetben született, ahol jelen voltak a kereszténység különböző ágai: a júdeai, az antiochiai-, a bizánci kereszténység. Ez visszatükröződik a koráni hagyományban. Sokminden közös van bennünk a kezdetek óta az egyetlen Istenben való hitben is, ezért egyrészt fontosak a kétoldalú párbeszédek – a zsidókkal és az iszlámmal – és aztán a háromoldalú párbeszéd is. Én magam is társalapítója voltam egy olyan alapítványnak, amely a három vallás közötti párbeszédért jött létre. A háromoldalú párbeszédnek tehát előre kell mennie, nagyon fontos a béke szempontjából és ahhoz is, hogy külön-külön jól tudjuk élni a saját vallásunkat.

– Szentatya, sokszor beszélt arról, hogy a Közel-Keleten, különösen a Szentföldön csökken a keresztények száma. Ez politikai, gazdasági és társadalmi jellegű probléma is. Mit lehet tenni konkrétan, hogy segítsük a keresztények jelenlétét a térségben? Hogyan tudja ezt segíteni mostani utazásával? Van remény ezeknek a keresztények a jövőjét illetően? Betlehemben találkozni fog a gázai keresztényekkel is, nekik mit üzen majd?

– Természetesen van remény. Ahogy ön is mondta, ez egy nehéz időszak, de egy új időszak kezdetének reménye is ott van benne, egy új lendület reménye a béke felé vezető úton. Mindenekelőtt bátorítani szeretnénk a Szentföld és a Közel-Kelet keresztényeit, hogy maradjanak szülőföldjükön, és segítsék ezeket az országokat: ők fontos alkotóelemei e térség életének és kultúrájának. Konkrétan, a bátorító szavakon és a közös imádságon túl az Egyház főleg iskolákkal és kórházakkal rendelkezik. Ebben az értelemben nagyon konkrétan jelen vagyunk a térségben. Iskoláink egy olyan nemzedéket képeznek, amelynek lehetősége lesz, hogy jelen legyen korunk életében, a közéletben. Jordániában most hozunk létre egy katolikus egyetemet, s úgy vélem, ez nagy távlatot jelent. Itt a fiatalok – muzulmánok és keresztények – találkoznak egymással, együtt tanulnak ott, ahol egy olyan keresztény elitet képeznek, mely felkészült lesz a béke építésére. Általában az iskoláink nagyon fontosak ahhoz, hogy megnyissák a jövőt a keresztények előtt, és a kórházaink a jelenlétünket mutatják. Ezen kívül számos keresztény egyesület létezik, amelyek különböző módokon segítik a keresztényeket, és konkrét támogatással is bátorítják őket az ott maradásra. Így remélem, hogy a keresztények valóban megtalálják a bátorságot, az alázatot és a türelmet, hogy ezekben az országokban maradjanak, és hozzáadják részüket a jövő építéséhez ezekben az országokban.

A pápa érkezéséről és üzenetéről rövid videoösszefoglalót tekinthetnek meg itt.