Eljött a számadás ideje – Református Egyházkerületi közgyűlés Vajdahunyadon

Az egyházkerületi közgyűlés kedden délután ünnepélyes pillanattal kezdődött. A négyszáz éves vajdahunyadi templomban 15 ifjú lelkipásztort szenteltek fel. Mindannyian túl lévén a segédlelkészi szolgálaton, áldást kaptak további munkájukra, szolgálatukra. Kató Béla, püspökhelyettes Hóseás próféta szavaival bocsátotta útra az ifjú lelkészeket, Isten törvényeinek feltétlen tiszteletére, betartására biztatva őket.

„Örömünkre szolgált megérezni azt, hogy figyelnek ránk, s bár lélekszám szerint a legkisebb egyházmegyék közé tartozunk, elvállalhattuk a kerületi közgyűlés megszervezését. Jó alkalom volt arra, hogy kollegáink megismerjék ezt a vidéket, megértsék, miért van az, hogy itt a szórványban sokszor elfogadjuk a kétnyelvűséget és miért tartjuk fontosnak megszólítani a már magyarul nem tudó református híveket is” – fogalmazott Gáll Sándor, Hunyad megyei esperes.

Pap Géza kolozsvári református püspök és Tonk István kerületi főgondnok nem is hagyta szó nélkül a Hunyad megyei lelkészek munkáját.

„A közgyűlésen elhangzó jelentések alapján is tudomásul kell vennünk, hogy folyamatosan apad a lélekszámunk. Itt Hunyad megyében most már látjuk ennek a fogyásnak a következményeit is: az itt szolgáló lelkészek mindannyian több gyülekezetet kell ellássanak. Ami viszont örvendetes, hogy érezni lehet, hogy ez a megye élni akar. Az itt szolgáló fiatal lelkes csapat, egy talpraesett, ügyes esperessel az élükön komoly elképzeléssel rendelkeznek arról, hogyan kell szolgálni és megtartani a szórványgyülekezeteket” – fogalmazott Pap Géza püspök.

A lélekszámról, egyházközségi gondokról való számadás mellett azonban az idei közgyűlésnek sarkalatos pontja volt a püspöki jelentésben megfogalmazott gondolat, miszerint szembe kell nézni a múlttal.

A szekuritátéval együttműködő lelkészekről régóta keringtek kósza hírek, ám most egyre inkább felszínre kerülnek a bizonyítékok is. Molnár János, egyháztörténésznek a napokban bemutatásra kerülő kötete, a „Szigorúan ellenőrzött evangélium” már kétszáz oldalnyi dokumentummal nyújt betekintést a Securitate egyházon belüli ténykedésébe, megfigyelt személyek, besúgók, illetve szekus tisztek neveit fedve fel. Pap Géza püspök a kerületi közgyűlés alkalmával jelenlévő és távolmaradt lelkészeknek is feltette a kérdést: folytatjuk-e a múlt bűneinek hordozását, vagy szembenézünk azokkal és megpróbálunk megszabadulni tőlük.

„A kommunista időkben mindig is tudtuk, hogy vannak köztünk besúgók. Még viccelődtünk is ezzel, hiszen csak most, az akkori iratok feltárása nyomán kezdünk ráeszmélni arra, hogy minden apró szavunkat, rezdülésünket jelentésbe foglalták. Hogy ha éreztük, tudtuk, miért vártunk húsz évet a számonkéréssel?! Előbb a törvényes keret hiányzott, aztán ennek megjelenése után még mindig nem adtak ki bizonyos irattartókat. Most végre kezd fény derülni a tényekre, bár még mindig nincs átfogó látásunk arra, hogy egyházi körökben kik és hányan lehettek besúgók” – fogalmazott a püspök.

Mint mondta azonban most már elindult egy folyamat, aminek remélhetőleg hamarosan pontot is lehet tenni a végére. Ehhez azonban szembe kell nézni a múlttal.

„Többször megfogalmaztam már, hogy az, hogy valakinek sikerült kibújnia a szekuritáte nyomása alól, még nem érdem. Ha viszont valaki elbukott, az még nem megbocsáthatatlan bűn. Sokan voltunk olyanok akik ellenálltunk és sajnos sokan voltak akik elbuktak, sőt olyanok is akik haszonélvezői voltak a rendszernek. A református egyház azonban egyetlen megoldást tud erre. A bűnbocsánatot, ami minden esetben bocsánatkérését feltételez. A bűnt nem lehet letagadni, véka alá rejteni. Aki pedig elkövette, annak vállalnia kell a következményeket. A következmény pedig az, hogy ha az illető tisztséget visel, arról azonnal le kell mondani” – fogalmazott Pap Géza püspök.