Drewermann egyházkritikája: A zaklatási ügyek a cölibátus miatt vannak!
Berlin – A katolikus teológus és pszichoterapeuta, Eugen Drewermann a katolikus egyházat és annak stuktúráját okolja azért, hogy a jezsuiták által fenntartott iskolákban zaklatási ügyek megtörténhettek. „A katolikus egyház óriási hibája abban áll, hogy papjainak az Isten iránti szeretet és az emberek iránti szeretet között választaniuk kell. Ez Jézus üzenetének központi mondanivalója ellen van. Sőt az emberek elementáris szükségletei ellen is! Forrás: dpa, evangelisch.de
A sokat vitatott katolikus teológus már húsz évvel ezelőtt Kleriker (Klerikusok) című könyvében kritizálta a katolikus szexuális erkölcsöt és a papok házassági tilalmát. „Rómának ebben a kérdésben már régen tanulnia kellett volna a XVI. századi reformációtól és annak a cölibátushoz való viszonyától” – mondta Drewermann, aki szerint Luther Márton helyesen látta azt, hogy az ember Istent szereti az emberekben és nem az emberekkel szemben szereti Istent.”
„Az emberek gyengék”
Ehhez jön még az a feszültség is, hogy szakadás van az egyház, mint intézmény és az emberek, mint személyek között.
„Az egyház intézményként Istentől elrendelt, a Lélek vezeti és döntései tévedhetetlenek, hiba nélkül valók. Az emberek azonban ezzel szemben gyengék és cselekedeteikkel leterhelik az egyház szentségét. Ami ebben a gondolkodásban lehetetlen, az alapvetően metodikailag lehetetlen. Lehetetlen tehát, hogy arról gondolkodjunk, a rendszerben milyen strukturális hiba van, amely az emberek hibáit provokálja.”
Az elnyomott szexualitás például a vágyak elnyomásához vezet, már gyermekkorban, fiataloknál és papoknál egyaránt és nem túlzást azt hinni, hogy a katolikus egyház homoszexualitástól való félelme is saját szexuális ellenségességének következményein alapul” – vallotta a teológus, akitől 1991-ben megvonták tanítói engedélyét és papként sem tevékenykedhet már egyházában.
Nem szándékos a bűn elkövetése
Drewermann azonban védelmébe vette a lelki vezetőket és visszautasította azt a feltételezést, hoyg azért lettek volna papok és azért vállalták ezt a hivatást, hogy könnyebben férkőzhessenek a fiatalok közelébe. „Ki kell mondani azt, hogy a jezsuiták vagy más papok közül, akik belekveredtek ezekbe a zaklatási ügyekbe, a rendbe való belépésükkor, vagy pappá szentelésükkor senki sem gondolta volna, hogy egykor majd ilyen ügyekbe keveredik. Emögött az a tragédia áll, hogy az egyház nem akarja feldolgozni az ilyen eseteket és nem akarják az okokat kideríteni. Akkor ugyanis megmutatkozna az, hogy az emberekkel szemben védik az apparátust, de ez az emberekkel ellen való.”
Drewermann becslései szerint a katolikus egyházban történt visszaélések sokkal nagyobb kiterjedésűek, mint azt eddig képzelték. Ami most Írországban vagy korábban az USÁ-ban és most Németországban történt, csak egy szelete a tényeknek és elképzelhető, hogy más országok katolikus egyházainak is lenne szégyellnivalójuk.
Drewermann a szexuális zaklatási problémák leküzdésére azt javasolja, hogy változtassanak a struktúrán: „Adják meg a szellem szabadságát. Ezt tudta a reformáció is. A hitet nem lehet úgy definiálni, hogy az emberek feje fölött beszélünk róla.”
