Brit sajtóvisszhang a pápalátogatásról: A „vatikáni rottweiler” jött, látott és „nagypapaként" távozott

A brit újságok szerint nagy-britanniai látogatása után megváltozott a szigetországiak képe XVI. Benedek pápáról.

„A látogatás egyesítette a katolikusokat, és megmutatta a korábban kimértnek, távolságtartónak és tekintélyelvűnek vélt pápa emberi arcát” – írta Catherine Pepinster, a The Tablet című liberális katolikus hetilap munkatársa. „A „Vatikán rottweilere" valójában egy félszeg, szívélyes és törékeny öregember".

XVI. Benedeket az első hivatalos nagy-britanniai pápalátogatás előtt „távoli, szélsőséges teutonnak" tartották – olvasható a konzervatív The Times-ban. Látogatása során azonban teljesen más fénybe került, és az anglikán és katolikus egyház közötti feszültségek enyhítését célzó nyilatkozatai – például a közös hagyományokra és kultúrára való hivatkozása – nagy szerepet játszottak ebben az átalakulásban. Így lett „Ratzingerből, a rottweilerből Benő, a kisnyúl” – tette hozzá a The Times. „Mind szerettünk volna odabújni hozzá, és megáldatni vele gyermekeinket" – folytatódik a cikk.

A pápa négy napig tartózkodott a zömében anglikán vallású Nagy-Britanniában, ahol Edinburgh-t, Glasgow-t, Londont és Birminghamet is felkereste. Bármerre járt, „sokkal nagyobb sikere volt, mint a Vatikánban korábban remélték" - állapította meg a konzervatív irányultságú Daily Mail újságírója, akivel a The Sun, a legnagyobb brit bulvárlap munkatársa is egyetértett, rámutatva, hogy XVI. Benedek látogatása „a vártnál jelentősebbnek bizonyult".

Maradtak azonban olyan csoportok, amelyekhez a pápa nem szólt: Catherine Pepinster szerint közéjük tartoznak a „homoszexuálisok és a nők, akik nem tudják, mi a szerepük az egyházban". A The Guardian című baloldali liberális napilap az ateistákat és a hitüket nem gyakorlókat nevezte meg hasonló rétegként egy mindinkább világias társadalomban. Kiemelte, hogy a törésvonal ma már nem annyira a protestánsok és a katolikusok, mint inkább a hívők és nem hívők között húzódik, és XVI. Benedek anélkül távozott, hogy csökkentette volna ezt a törésvonalat.

A liberális The Independent újságírója reménykedő: szerinte a látogatás után a vallási kérdések iránt kevéssé érdeklődő országban középpontba került a katolikus egyház, és XVI. Benedek „bizakodóbban térhetett haza, mint ahogyan érkezett".

Német és katolikus, de azért megszerettük − mondta a BBC hevenyészett utcai közvélemény-kutatásának egyik megkérdezettje XVI. Benedek pápáról, mintegy összegezve a katolikus egyházfő által a britekre tett, egybehangzó vélemények szerint a vártnál jóval kedvezőbb benyomást.

A News of the World, a legnagyobb vasárnapi brit bulvárlap - amely általában nem veszteget sok jó szót semmire, ami a Vatikánnal vagy Németországgal kapcsolatos – főcímében „diadalmasnak" minősítette XVI. Benedek látogatását, megtoldva azzal, hogy a britek „mosollyal az arcukon" búcsúznak „az emberek pápájától".

A jelenlegi egyházfőnek, aki csütörtökön érkezett Nagy-Britanniába, több szempontból sem volt könnyű dolga. A brit sajtó ugyanis már az utazás előtt folyamatosan az előd, II. János Pál 1982-ben tett lelkipásztori látogatásának hatalmas, máig emlékezetes sikeréről értekezett. Még mértékadó, komoly brit lapokban is olyan visszaemlékezések jelentek meg, hogy a néhai lengyel pápát annak idején „szupersztárként" ünnepelték Nagy-Britanniában, és a kommentátorok azt taglalták, hogy XVI. Benedek is részesül-e hasonló fogadtatásban.

A négy nap tapasztalata az, hogy a 83 esztendős német pápa – aki 21 évvel idősebb, mint II. János Pál volt 1982-es nagy-britanniai látogatása idején – „szupersztár" ugyan továbbra sem lett a britek körében, de megnyilvánulásaival, nyilvános szerepléseivel nagyon komoly tiszteletet vívott ki magának.

A brit közvéleményre a legnagyobb benyomást valószínűleg az az őszinte hangvételű, szívből jövő bocsánatkérés tette, amellyel Benedek pápa a gyermekek ellen katolikus papok által elkövetett szexuális visszaélések egykori elszenvedőit megkövette. Az egyházfő a négynapos program egyik legkiemelkedőbb eseményét, az angol-walesi katolikus közösség londoni főtemplomában, a Westminster székesegyházban általa bemutatott misét használta fel erre, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy a háromezer meghívott vendég és a televíziós közvetítés több milliós közönsége által hallott szavai a lehető legnagyobb hatást keltsék.

A brit közvélemény minden bizonnyal értékelte a német pápa azon kijelentéseit is, amelyek a náci Németország bűntetteit ostorozták. XVI. Benedek 55 ezer hívő előtt Birminghamben bemutatott vasárnapi szabadtéri miséjén felidézte azon britek emlékét, akik „életük feláldozásával, bátran szembeszálltak" a nácizmus „gonosz ideológiájának erőivel". Hozzátette: számára, aki Németországban élt és szenvedett „a náci rezsim sötét napjaiban", mélyen megindító, hogy vasárnap, a náci Németországgal vívott légi háború – az angliai csata – emléknapján Nagy-Britanniában lehet.

A pápa már érkezése napján, a skóciai Glasgow-ban tartott szabadtéri miséjén is elítélően szólt a nácizmusról, kijelentve: a „náci zsarnokság száműzni akarta Istent a társadalomból", és megtagadta az emberiességet a társadalom egyes csoportjaitól, elsősorban is a zsidóságtól.

Az egyházfő megtalálta a közös hangot azokkal is, akik a bankok profitéhségét kárhoztatják az utóbbi fél évszázad legsúlyosabb pénzügyi-gazdasági válságáért, és igazságtalannak tartják, hogy a válság okozójának tartott pénzintézetekbe a kormányok csillagászati összegeket öltek az adófizetők pénzéből. A pápa a londoni misén kijelentette: a gazdasági tevékenység „szilárd etikai alapjainak hiánya" volt az egyik oka a világszerte milliók által elszenvedett súlyos nehézségeknek. Hozzátette: ha a kormányok hajlandók voltak hatalmas összegeket fordítani olyan pénzintézetek életben tartására, amelyeket „túl nagynak ítéltek ahhoz, hogy elbukhassanak", akkor fel kell ismerniük azt is, hogy a legszegényebb országok fejlődésének segélyezése szintén „túl nagy vállalkozás ahhoz, semhogy elbukhasson".

Mindez népszerűvé tette a német pápát a vele szemben korábban „zsigerből" ellenszenvet tápláló britek körében is. Nagy-Britannia, amelynek 62 milliós lakosságából hozzávetőleg 9 százaléknyi a katolikus, természetesen ettől még nem fog megtérni Rómához, amellyel VIII. Henrik csaknem ötszáz éve szakított, de XVI. Benedek pápa azzal az emlékkel távozhat Európa egyik legvilágiasabbnak tartott országából, hogy mondandóját legalábbis udvariasan meghallgatták, és gyakran még egyet is értettek vele