Belga püspökök jártak XVI. Benedek pápánál
Róma – Etikai és erkölcsi témák állnak a belga főpásztorok május 3-tól 8-ig tartó ad limina látogatásának középpontjában. A Belga Püspöki Konferencia elnöke, André-Mutien Joseph Léonard érsek adott interjút a Vatikáni Rádiónak a találkozókról. Forrás: Magyar Kurír
André-Mutien Joseph Léonard érsek, Malines-Brüsszel főpásztora, Belgium prímása nyilatkozata alapján a legégetőbb témák között szerepel a klérus egyes képviselői által kiskorúak ellen elkövetett szexuális visszaélések ügye; azon fájdalmas kérdések, amelyeket a bruges-i püspök lemondása támasztott az országban. E téma elkerülhetetlen, mint ahogy az is, hogy hogyan nézzünk szembe a jelenlegi helyzettel – mondta a belga prímás.
Szó volt továbbá a szekularizáció és a bioetika kihívásáról. A bioetika kérdései különösen égetőek Belgiumban, főként az eutanáziát illetően – tájékoztatta a Vatikáni Rádiót Léonard érsek. Nagy szerepe van a vallásközi párbeszédnek, mivel jelentős a muzulmán bevándorlók száma. Problémát jelent a papi hivatások csökkenése; súlyosabbat, mint Franciaországban. A nyelvi különbözőségeket illetően Léonard érsek megállapította, hogy az országban használatos flamand, francia és német nyelv a helyi egyházban nem nehézséget, hanem mindenekelőtt gazdagságot és lehetőséget jelent.
Belgiumban a lakosság nagy része bizalmatlan az egyházzal szemben, mivel csak az újságokban olvasható szalagcímekből ismeri az egyház tanítását az élet és a család kérdéseiről – mondta a belga prímás. A vallásukat gyakorló katolikusok száma nagy mértékben csökkent az ország minden régiójában, kivéve Flandriát. Belgiumban az egyház hangja egy a sok közül, nem úgy, mint a múltban, amikor talán túlságosan is hatalmi helyzetben volt. Ma bátorítani kell azokat az erőket, amelyek a buzgó katolikus közösségek újjáteremtésére irányulnak – hangsúlyozta a főpásztor.
A jelenlegi kormányválság témáját érintve az érsek úgy nyilatkozott, hogy az egyháznak mindig óvatosan kell nyilatkoznia a politikai kérdésekről. Meggyőződése, hogy Belgium túljut a válságon, mivel a reálpolitika erre kényszeríti. Belgium nem szakadhat két részre – fogalmazott. Elképzelhetetlen, hogy az egyébként is kis területű ország hagyja magát szeparatizmusba sodorni. Lehetséges, hogy még jobban megerősödik a szövetségi rendszer, de Belgium megőrzi egységét – nyilatkozta a Vatikáni Rádiónak André-Mutien Léonard érsek.
*
A Belga Királyság valamivel több mint 10,5 milliónyi lakosának, a 2007-es egyházi statisztikai évkönyv szerint mintegy 73 százaléka katolikus vallású; a fennmaradó 23 százalék számottevő részben muzulmán. Az európai országok közül Belgiumban alakult meg elsőként a muzulmánok végrehajtói tanácsa, melyet a belga kormány véleményező szereppel ruházott fel.
A belga egyház története a IV. századig nyúlik vissza, amikor megjelentek a területen a keresztény hittérítők. Leginkább a kisebb városokban terjedt gyorsan a vallás, mely az első egyházmegyék korai megalakulásához vezetett. A VII. századtól, a germán törzsek terjeszkedését követően a kereszténység minden társadalmi rétegben egyre jelentősebben terjedt, mely nagy mértékben volt köszönhető a skót, ír és angolszász szerzetesek evangelizációs munkájának. Kolostoraik gazdasági, kulturális és stratégiai központokká váltak, körülöttük alakultak ki a mai Belgium nagyobb városai, így Gent, Mons és Mechelen. Az első ezredforduló idején, II. Szilveszter pápasága alatt élte virágkorát a helyi egyház; számos templom, kolostor épült. Az első keresztes hadjárat vezetője, a híres középkori flamand lovag, Bouillon Gottfried volt.
A XIII. századtól, a városok kialakulásával, több új szerzetesrend is született; azon a területen is új korszak kezdetét jelentve. Ekkor alakultak ki és terjedtek el azok a – hajadonokból és özvegyekből álló – női közösségek, melyek tagjai az általuk választott vezetőnek (magistra) szüzességi, szegénységi és engedelmességi fogadalmat tettek, életüket a munkának és az imának szentelvén.
A belgiumi egyház nyolc egyházmegyére és egy tábori püspökségre oszlik. A jelenlegi prímás kinevezését sokan nemtetszéssel szemlélték, mivel „ultrakonzervatívnak” tartják, mivel erősen kötődik XVI. Benedek pápához. A közvélemény „liberálisabb” prímást szeretett volna. Emellett tény, hogy előző egyházmegyéjében, ahonnan a prímási szék miatt távozott, annyi kispap tanul a szemináriumokban, mint a többi belga egyházmegyében együttvéve, és azokkal szemben a hitélet is virágzik.
