Bálványokat találtak a gödör mélyén

A régészeti feltárás során a Tel Qashish (Tell el-Qassis) lábánál a felszíni réteg alatti kőzetben lelt természetes üreg újabb és újabb meglepetéssel szolgál. Két héttel ezelőtt a régészek felszínre hozták az üreg tartalmát: több mint száz kultikus eszközt és egyéb rendkívül érdekes tárgyakat emeltek ki, melyeknek korát 3500 évesre becsülik. Minden egyes alkalommal, amikor a munkások úgy vélték, végre elérték a gödör alját, ép állapotban lévő eszközök újabb rétegére bukkantak. A múltban a sziklaüregbe két széles, faragott lépcsősoron lehetett lejutni. A barlangban teljes edényeket találtak egymás hegyén-hátán; egyes eszközök összetörtek a rájuk halmozott többi tárgy súlya alatt. A leletek között szerepel többek között egy füstölőedény; egy faragott női arc, amely egy italáldozat céljára használt kultikus pohár darabja volt; serlegek és tálak magas talppal, valamint egy evés-ivásra szolgáló teríték. Ismét más edények, például egy olajoskancsó, a görögországi Mükénéből származik – ez ismét a Görögországgal való ősi kereskedelmi kapcsolatot bizonyítja.

Az ásatásvezetők, Uzi Ad és Edwin van den Brink (IAA), azon a véleményen vannak, hogy páratlanul ritka leletről van szó. Eddig soha nem találtak ilyen régi időkből származó gödröt. Az is rendkívüli, hogy tárgyak tucatjait ennyire jó állapotban tárják föl. Az ásatások többségén a leletek cserépedény-törmelékekből állnak, míg itt a sziklaüregből teljesen ép eszközök kerültek elő. Minden egyes tárgyat a legnagyobb óvatossággal mozdítottak el, emeltek ki és dokumentáltak. A leleteket megszámozták és a további kutatások számára rögzítették a kupacban való pontos elhelyezkedésüket. A régészek szerint az edények elhelyezésére nem kevés időt és figyelmet fordítottak, amint azt az elkülönítve eltemetett különböző fajta tárgyak bizonyítják. Ad és Van den Brink különböző elméleteket állítottak fel a sziklaüreg rendeltetésével kapcsolatban: „Ebben az időszakban Izrael fiai még Egyiptomban vagy a pusztában tartózkodtak, és úgy látszik, az edényeket valamilyen bálványimádó kultuszhoz használták. Ebben a periódusban az volt a jellemző, hogy minden városnak megvolt a maga temploma, ahol egyedi kultikus eszközöket használtak.”

A késői bronzkor (a kanaánita periódus) végén a régiót leigázták. Ez történt Tel Qashish-sal is, amely a közeli Tel Yoqne’ammal együtt tűz martalékává vált. Ennélfogva az egyik elmélet úgy szól, hogy az edényeket azért temették el, hogy megvédelmezzék őket a küszöbön álló pusztulástól. A másik lehetőség, hogy a templomi szertartások során használt eszközöket akkor temették el, amikor többé már nem volt rájuk szükség. Ezek a tárgyak templomi rituálék célját szolgálták, így más edényektől eltérően nem hajíthatták őket ki.

Az IAA úgy tervezi, hogy ezeket a különleges eszközöket a következő évben bemutatják a nagyközönségnek az intézmény huszadik évfordulójának keretében. A kiállítás megnyitójáról később fognak információval szolgálni.