Az ortodoxok nem békülnek – Továbbra is feszült a viszony a német protestánsokkal
Moszkva – Hannover – Az Orosz Ortodox Egyház és a Németországi Protestáns Egyház (EKD) közötti viszony továbbra is feszült. A moszkvai patriarchátus külügyi vezetője, Hilarion érsek újra megerősítette azt, hogy az október végén megválasztott EKD tanácsának elnökasszonyát, Margot Käßmannt nem hajlandóak elfogadni. Forrás: epd.de
Hilarion a Der Spiegel német magazinnak szombaton adott interjújában azt fejtette ki, hogy nők nem ülhetnek az apostolok székébe. Ehhez pedig hozzájárul még az is, hogy ortodox egyházértelmezés szerint a protestáns egyházak nem igazi egyházak, csak különálló keresztény közösségek.
„Ha teológiai nézőpontból megengedik a homoszexualitást, megáldják homoszexualitások házasságát, ha nem tartják a terhességmegszakítást bűnnek, akkor nincsen miről beszélni” – kritizált Hilarion, az orosz ortodoxok második legbefolyásosabb embere.
Az interjú során azonban Hilarion arról is beszélt, hogy megpróbálnak az EKD-val együttműködni. „Kész vagyok arra, hogy találkozzam a német protestánsok vezetőivel, hogy megbeszélhessük a kooperáció jövőbeli formáit” – mondta az érsek, aki az EKD részéről a külkapcsolatokért felelős püspökkel, Martin Schindehüttével szeretne leülni tárgyalni.
„A pártiárka nem találkozhat püspökasszonnyal” – érvelt Hilarion. Az EKD zsinati elnökasszonya, Katrin Göring-Eckardt erre azonban a következőket válaszolta vasárnap: „Käßmann nélkül, az ő háta mögött nem folytatunk tárgyalásokat az Orosz Ortodox Egyházzal.”
„Abszurd, hogy az orosz oldal azt követeli az EKD-tól, hogy az ő szabályaikat alkalmazzák még azelőtt, hogy lehetővé válna az ökumenikus párbeszéd. A protestánsok számára azonban magától értetődő, hogy nők is lehetnek lelkészek és püspökök. Ezt az ortodoxoknak is el kell ismerniük” – mondta Göring-Eckardt.
Hilarion érsek interjúja
- …. Ami a protestáns egyházakat illeti, őket nem ismerjük el egyházaknak, és csupán keresztények társulásainak tekintjük őket. Fundamentális különbségek vannak közöttünk a teológiai és erkölcsi kérdésekben.
- Melyek?
- A protestáns egyházak liberalizálták elképzeléseiket az erkölcsről, teológiai álláspontból igazolják a homoszexualitást, megáldják az egynemű párokat. Egyesek visszautasítják, hogy bűnnek tekintsék az abortuszt. Nincs közös felfogásunk velük az Egyház és az egyházi berendezkedés kérdésében sem. Többek között, tőlünk és a Katolikus Egyháztól eltérően, a protestánsok nőket papnak tesznek meg.
- Azért, mert a Német Evangélikus Egyház Tanácsa Margot Kessmann személyében nőt választott meg elnökéül, Ön megszakította a dialógust...
- A helyzetet így állítják be egyes tömegtájékoztatási eszközökben. Én csak arról beszéltem, hogy nem folytathatjuk a teológiai dialógust a korábbi formában.
- Ami végső soron nagyjából ugyanazt jelenti. Önök nem akarnak tárgyalni Kessmann asszonnyal?
- Eddig a találkozók egyházfői szinten történtek, vagyis a patriarcha és a Németországi Evangélikus Egyház Tanácsának elnöke között. Most egy ilyen találkozó lehetetlenné vált.
- Németországban és a nyugati társadalomban ez nagy meg nem értést vált ki. Az Önök Egyháza az ultrakonzervatív erők képviselőjének tűnik.
- Ezt vállaljuk. Az elnök megválasztása a Németországi Evangélikus Egyház belügye, mi tiszteletben tartjuk azon emberek választási jogát, akik Kessmann asszonyra adták a szavazatukat. De nekünk szintén meg vannak a jogaink: többek között az, hogy meghatározzuk a mi részvételünk formáját a dialógusban, ha megváltoztak a körülmények. A patriarcha nem találkozhat női „püspökkel”.
- Ennyire fontos a nemek kérdése?
- Ez nem nemi kérdés, hanem a keresztény hagyományhoz való viszonyulás kérdése. Mi úgy véljük, hogy egy nő esetében nem folytatódik az apostoli successio fonala, ahogy az az orthodox és a katolikus püspökök esetében fennáll. Ezen kívül, Kirill patriarcha találkozása Kessmann asszonnyal azt is sugallná, mintha Egyházunk elismerné a női papságot. Híveink ezt nem értenék meg – a mi felfogásunk szerint pedig éppen az egyházi nép az orthodox hit őrizője.
- Kessmann asszony kijelentette, hogy az ökumenikus dialógus értelme éppen a különbségek elismerésében, az egyházi berendezkedés és papság missziója megértésében van. Önök azonban el szeretnék távolítani a nőket a dialógusban való részvételtől?
- Nem, az egyházaink közötti dialógusban korábban is részt vettek nők – de ők nem voltak püspöki rangban. Novemberben és októberben kellett volna megtartani dialógusunk 50. évfordulójának ünnepségeit Moszkvában és Berlinben. Azután, hogy megválasztották Kessmann asszonyt, javasoltam, hogy Moszkvában az ünnepséget a tervezett formában tartsuk meg, azzal, hogy Wolfgang Huber püspök jöhessen el Moszkvába. Azonban számomra egy ilyen helyzetben nehéz lett volna Berlinbe utaznom, ezért javasoltam, hogy a Berlinban tartandó ünnepségeken a helyettesem vegyen részt. Válaszul a Németországi Evangélikus Egyház vezetősége, anélkül, hogy szükségesnek tartotta volna, hogy felvegye velem a kapcsolatot, bejelentette, hogy lemondja az összes ünnepségeket. Ezt sajnálom, de nem gondolom, hogy helyes ily módon reagálni.
- Nyilvánvaló, hogy az ön javaslatát, hogy a helyettesét küldi el, sértőnek tekintették.
- Ez lehetséges, azonban az ilyen impulzív reakció nem felel meg annak a szintnek, amelyen a közöttünk lévő kapcsolatok eddig voltak. Én kész vagyok találkozni a Németországi Evangélikus Egyház képviselőivel akár Németországban, akár Moszkvában.
- Kessman asszonnyal?
- Gondolom azzal a személlyel, aki az én tisztségemnek megfelelő feladatot látja el a Németországi Evangélikus Egyházban.
- Ő férfi?
- Szerencsére igen. Martin Schindehütte püspök.
- Kessmann asszony és Martin Schindehütte püspök levélben fordultak a patriarchához, kérvén, hogy tisztázza álláspontját. Megszületett már a válasz?
- A levél írói vagy a patriarchától személyesen, vagy tőlem fognak választ kapni. [Ez a levél megjelent a szimandron főoldalán is]
- A Katolikus Egyházzal folytatott kapcsolatuk jóval harmonikusabban fejlődik – miközben korábban nem kevés nézeteltérés volt önök között.
- Nem csak voltak, a nézeteltérések napjainkban is megvannak. A Szovjetunió felbomlása után Nyugat Ukrajnában a görög katolikusok erőszakkal több száz orthodox templomot vettek el, orthodox hívők ezreit gyakorlatilag az utcára zavarták. Azt mondják nekünk, hogy a Görög Katolikus Egyház autonóm. Mivel azonban a Görög Katolikus Egyház a Katolikus Egyház része, úgy véljük, hogy Romának meg kell találnia a lehetőséget, hogy hasson az ottani helyzetre.
- Nem kételkedem, hogy az ön következő kérdése XVI. Benedek római pápa és Kirill moszkvai patriarcha közötti találkozó lehetőségére fog vonatkozni.
- Mikor valósul hát meg a két egyházfő „csúcstalálkozója”?
- Mi nem zárkózunk el a találkozótól és nagyon reméljük, hogy az egyszer létre fog jönni. XVI. Benedek nagyon jól érti a létező nehézségeket, ezért nem erőlteti a találkozót a patriarchával, még kevésbé az oroszországi látogatást, ahogy ez elődje idején történt. Mi ezért hálásak vagyunk neki. Ezen kívül, odafigyelünk a kijelentéseire és támogatjuk őt, amikor a hagyományos keresztény erkölcsi értékek védelmében lép fel. Azonban egy egyszerű protokolltalálkozó és tévékamerák előtti kézfogás nem érdekel bennünket.
- Hát akkor mi érdekli önöket?
- Áttörést szeretnénk a kapcsolatainkban. Amikor a helyzet Nyugat Ukrajnában radikálisan javulni fog, amikor mi, orthodoxok és katolikusok egyszer és mindenkorra megállapodunk abban, hogy nem vagyunk vetélytársak, akik egymástól próbáljuk elcsalogatni a hívőket, akkor lehetségessé fog válni a római pápa és a moszkvai patriarcha közötti találkozó. Szövetségesek vagyunk, egy kihívással nézünk szembe: a harcos szekularizmus kihívásával.
- Ez a harcos szekularizmus, az Önök nézőpontja szerint, elsősorban Oroszországban vagy Nyugaton található?
- Nyugaton. Oroszországban ez nincs állami ideológia szintjére emelve. Jelen van, de híveink szembeszállnak a megnyilvánulásaival, fellépnek az olyan hagyományos értékek mellett, mint a család, a gyermekvállalás, az emberi élet értéke.
- Miben különbözik a helyzet Nyugaton?
- Többek között az Európai Emberi Jogi Bíróság Strassburgban be akarja tiltani a Keresztet az olaszországi iskolákban. Ez a hagyományos keresztény értékekkel szembeni fellépés.
- De akkor a muzulmán diáklányoknak is meg kell engedni, hogy hagyományos ruháikban jöjjenek iskolába.
- És miért nem engedik meg? De van még itt egy másik tényező: a többség vallása. Ez Szaud Arábia esetében – az iszlám, Oroszország esetében – az orthodox kereszténység...
***
Hilarion érsek levele az EKD vezetőinek:
Hilarion volokolamszki érsek, a Moszkvai Patriarchátus Külső Egyházi Kapcsolatok Osztálya vezetője levelet írt Dr. Margot Kessmann asszonynak, a Német Evangélikus Egyház Tanácsa elnökének és Dr. Martin Schindehütte úrnak, a Német Evangélikus Egyház Ökumenizmus és Külkapcsolati Osztálya vezetőjének.
Hilarion érsek levelében kifejezte Őszentsége Kirill moszkvai patriarcha sajnálatát amiatt, hogy a Német Evangélikus Egyház sajtóértesülésekre hagyatkozva, a Moszkvai Patriarchátussal való bármiféle egyeztetés nélkül lemondta a két felekezet közötti dialógus 50. évfordulójának ünnepségeit.
"Szavaik szerint e döntés egyik alapjául az általam a Németországi Evangélikus Egyház Tanácsa közelmúltban tartott elnökválasztásával kapcsolatban mondott kijelentések szolgáltak. Valóban kifejeztem csalódottságomat e választással kapcsolatban. Ugyanakkor aligha lehet szavaimat e kérdésben „nem megfelelőknek” nyilvánítani, mivel azokban a Németországi Evangélikus Egyházra vonatkozóan semmi sértő nem volt. Úgy gondoljuk, hogy minden ember jogosult nyíltan kifejtenie a véleményét bármilyen kérdésben, különösen akkor, ha ilyen fontosságú kérdésekről van szó.
Önök jogosan jegyzik meg, hogy a nők ordinációjának megléte a Németországi Evangélikus Egyházban korábban nem akadályozta, hogy találkozzunk és megbeszéléseket folytassunk. Ennek meg voltak az okai. Több mint 30 évvel ezelőtt Egyházunk Szent Szinódusa elvi állásfoglalást hozott nyilvánosságra a női lelkipásztorkodás jelenségéről: „Nem látjuk alapját a tiltakozásnak e kérdésekben hozott bármiféle döntésekkel kapcsolatban azon hitfelekezetek esetében, amelyek nem ismerik el szentségként a papságot, és ahol, következésképpen, az Orthodoxia nézőpontjából, szentségi papság, mint olyan, egyáltalán nem létezik”.
Annak ellenére, hogy mi korábban sem ismertük el a papság meglétét a protestáns közösségekben, következésképpen nem ismertük el azokat „egyházként” a szónak a mi felfogásunk szerinti értelmében, ezen közösségek némelyikével „egyház – egyház” formában folytattunk dialógust. Azonban a helyzet most megváltozott, és nőt választottak meg a Német Evangélikus Egyház fejévé. Ez pedig felveti a dialógusnak az említett formában történő folytatása lehetőségének elvi kérdését. Mert ez a választás arról tanúskodik, hogy az Orthodoxiával folytatott ötvenéves dialógus ellenére a másik fél olyan úton halad, amely drámaian elmélyíti a hagyományaink közötti különbségeket.
Természetesen a történtek felvetik az elvi kérdést: mi értelme van a dialógusnak, ha annak eredménye nem a felek által korábban deklarált egymás felé történő közeledés, hanem a dialógus egyik résztvevőjének ellenkező irányú mozgása? Ugyanakkor mi nem vehetjük nem figyelembe saját híveink véleményét, akik számára egy olyan egyházzal folytatott találkozások és megbeszélésék, amelynek élére nőt választottak meg, abszolút mértékben elfogadhatatlan."
Hilarion püspök a kialakult helyzetben úgy döntött, hogy a berlini ünnepségeken a Moszkvai Patriarchátus delegációját helyettese vezesse, ugyanakkor a moszkvai ünnepségeken örömmel várták volna a Német Evangélikus Egyház delegációja élén az Orthodox Egyház régi barátját, Wolfgang Huber püspököt. "Sajnos a Német Evangélikus Egyház új vezetősége az összes ünnepséget visszamondta. Eközben nem tartották szükségesnek, hogy bármiféle kapcsolatba lépjenek velem".
"Egyes oroszországi sajtótermékek állítása ellenére sem én, sem munkatársaim közül senki nem nyilatkozott a Németországi Evangélikus Egyházzal való ’kapcsolatok teljes megszakításáról’. Mi nagyra értékeljük a német protestánsokkal kialakult évtizedes baráti kapcsolatokat, a teológiai dialógus tapasztalata pedig hasznos lesz a jövőben is."
Hilarion érsek levelében sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy "dialógusunk jubileuma... egyúttal e dialógus végét is jelenti abban a formában, amelyben fél évszázadon keresztül fennállt".
"Ennek fő oka azonban nem az elmúlt napokban tett ilyen vagy olyan kijelentések, hanem azok a folyamatok, amelyek a nyugati protestantizmusban zajlottak az elmúlt néhány évtizedben. Az Orosz Orthodox Egyházban nagyon nyugtalanít bennünket az evilági megközelítésmódok egyre növekvő befolyása a protestáns közösségek teológiája és egyházi élete fejlődésére. Az erkölcsi normák liberalizációja és az egyházi élet szervezése apostoli normáitól való eltérés arra késztet bennünket, hogy a keresztény szeretet szellemében tanúságot tegyünk testvéreinknek az autentikus keresztény hagyományról.
Napjainkban egyre mélyebbé válik az a szakadék, amely elválasztja egymástól a hagyományos keresztény Egyházakat és a nyugati keresztények azon közösségeit, amelyek a hittanítás, az egyházszervezeti berendezkedés és az erkölcsi normák liberalizációjának útjára léptek, eleget téve a szekuláris elvárásoknak."
Hilarion érsek levelében elmondja, hogy a Német Evangélikus Egyház azon választását, hogy nőt választott közössége élére, az Orosz Orthodox Egyház a német evangélikusok belügyének fogja tekinteni. Azonban mivel kétoldalú dialógusról van szó, az Orosz Egyház fenntartja magának a jogot, hogy döntsön annak folytatása célszerűségéről és a további kapcsolatok lehetséges formáiról.
(www.szimandron.hu)