Az evangélikus istentiszteleteknek hívogatóbbaknak kellene lenniük

Létrehozás: 2009. október 14., 11:20 Legutolsó módosítás: 2009. október 14., 11:23

Berlin – Az evangélikus istentiszteleteknek hívogatóbbaknak kellene lenniük. Az istentisztelet ünnepének az egyházi élet középpontjában kellene állnia – áll abban a hétfőn Németországban nyilvánosságra hozott EKD füzetben, amely az Istentisztelet címet viseli. A klasszikus vasárnapi istentiszteleten több gondot kellene fordítani a különböző célcsoportokra és hangsúlyozni kellene az alternatív formák és összejövetelek fontosságát is. Az egyházzene és a gyermekistentisztelet a dokumentumban külön hangsúlyt kap. Forrás: epd.de

Az EKD elnök-püspöke, Wolfgang Huber mutatta be a füzetet: „Az istentisztelet minden gyülekezet számára létének magját alkotja. Az egyházi reformtörekvések egyik központi célja az, hogy minél többen részt vegyenek az istentiszteleteken. Közösen kell tudatosan a minőségre törekednünk. A jó istentisztelet abban mutatkozik meg, ha az emberek úgy hagyják el a templomot, hogy ezt az órát valami igazán jóval töltötték el – közösségben, célokat kaptak életükre, és örültek is Istenben.”

A füzetben az áll, hogy bár az evangélikus keresztények számára nem kötelező hetente az istentiszteleten való részvétel, mégis felmerül a kérdés a másik oldalon, miért nem járunk gyakrabban a vasárnapi alkalmakra. Az istentiszteltet meg kell ünnepelni, szabadon, de erre azonban emberekre van szükség.

Az EKD statisztikái alapján Németországban az istentisztelteket mintegy 20 ezer templomban és gyülekezeti házban ünneplik meg, amelyekre kereken 1 millió ember megy el, ami az ország nyolcvanmilliós lakossága szempontjából elenyészően kevés.

Szenteste ugyan ez a szám kilencmillióra nő és a tévés istentiszteleti közvetítéseket is rendszeresen egy millió ember követi nyomon.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
  • Küldés levélben

istentisztelet, EKD

Elküldte Szabó-Pap Gabriella idő 2009. október 15., 15:49
Ez a téma nálunk is évek óta napirenden van. Mint minden ünnep esetében, itt is a nekikészülődés az első elem. Az istentisztelet résztvevői a hétközi alkalmakon és az esetleges egyéni foglalkozásokon teszik meg ezt. Mint a hazai vita eddigi hozzászólásaiből leszűrhető, a lelkész egyénisége, az igehirdetés minősége a legfontosabb "hívogató". Híre megy a jó igehirdetőnek, városszerte! A célcsoport szerinti istentisztelet a gyermekek esetében hasznos. - Más "színezékre" nemigen van szükség, lásd Egyed Rebeka írását az evangélikussághoz csatlakozni kívánókról. Az interjúkból egyértelmű, hogy a szeretettteljes, bensőséges hang hívogat a leginkább. Higgyünk ebben, és gyakoroljuk!