Anthony Hopkins keresztény, csak nem szólt róla eddig

Március 10-én mutatják be a hazai mozik Mikael Hafsroen A rítus (The Rite) című filmjét, mely a hollywoodi misztikus filmek kedvelt helyszínére, a Vatikánba kalauzol. A történet szerint egy kiábrándult fiatal pap itt találkozik az ördögűzés titkos „tudományával”, és itt ismerkedik meg Lucas atyával, akiben új mesterére lel. A rítus egy kaliforniai pap, Gary Thomas igaz történetén alapul, aki a San Jose-i püspök felkérésére több mint húsz dokumentált ördögűzést hajtott végre (Thomas atya a mozi tanácsadója volt).

A film sztárja az idős papot megformáló Anthony Hopkins, ezért a film forgalmazója is az ő személyére építi fel promóciós kampányát. Ennek során – talán csak véletlen egybeesés folytán – a Bárányok hallgatnak embertelen Hannibal Lecteréért Oscar-díjat nyert színész több évtized után éppen mostanában kezdett el nyíltan beszélni magánéletének válságáról, a válság során megtalált vallásos hitéről, valamint arról, mennyiben segítettek hitről és kételyről szóló elképzelései Lucas atya karakterének megformálásában.

A Christian Post ismerteti részletesen azt a lélekboncolgató interjút, amit Piers Morgans, a CNN riportere készített Anthony Hopkins-szal. A beszélgetés során a 73 éves színész felelevenítette azt a 35 évvel ezelőtti korszakot, amikor alkoholizmusa és ebből fakadó agresszivitása miatt úgy érezte: a megszállottság az önpusztításba hajszolja. Ekkor kezdett Istenhez fordulni imáival, bár eleinte maga sem hitt abban, hogy ezzel eredményre jut. De azután, saját szavait idézve: „Csak egy kis segítséget szerettem volna kérni, de azután Bumm! Olyan volt, mint megütni a főnyereményt.”

Óvakodj a saját igazságodtól

Anthony Hopkins megtérését azonban – legalábbis eddig – nem verte nagydobra. Ebben közrejátszhatott értékrendje, melyben az egyik legfontosabb érték az alázat. Ahogy nyilatkozta: „Eléggé nyitott vagyok mindenre. Nem él bennem sem bizonyosság, sem konkrét tudás egyetlen dolgokkal kapcsolatban sem…” A színész több kritikusa – így például az Examiner nevű lap szinte filológiai igényű tanulmánya – a bizonyosság hiányát Hopkins hitének hiányával azonosítja, de ez a szigorú értelmezés igencsak gyenge lábakon áll.

Anthony Hopkins kiindulópontja ugyanis nem a rosszhiszemű szkepszis, hanem inkább az emberi tudás gőgjének elutasításából fakadó szerénység és alázat. A derűs kételkedésben a nagy ironikus, Szókratész alakja dereng fel, ahogy Platón Szókratész védőbeszédében athéni bírái előtt arról elmélkedik, mennyire örül annak, hogy ő a dolgokról voltaképpen „semmit sem tud”, de emiatt nem is esik a mindenttudás gőgjébe.

De Anthony Hopkins gondolataiban a derűs kételkedésen kívül megjelenik az igazságtól, mint erőszakos hatalomtól való félelem is, mely a XX. század második felének egyik alapvető filozófiai élménye. Ez a félelem csendül ki szavaiból, amikor Michael Kovak, A rítus fiatal, megrendült hitű papjának kijelentését idézi: „Hiszek az igazságban”.

Ez a magabiztosság őt a diktátorokra és fanatikusokra emlékezteti, akik a saját igazságukba vetett totális hittel felvértezve követték el kegyetlenségeiket. „Hitler tudta, mi az igazság, csakúgy mint Sztálin, Mao-Ce Tung, vagy az Inkvizíció. Mindannyian tudták, mi az igazság, és ez [a tudás] eredményezett annyi szörnyűséget. A bizonyosság az ellenség. (…) Akármilyen is legyen a Sátán, úgy gondolom, ha hátat fordítunk saját esendőségünknek és emberségünknek, és azt találjuk mondani: ’biztos, hogy ez az igazság’ – na ekkor kerültünk bajba.”

Hogy ez a Nagy Bizonytalanság miért nem terjed ki Istenre is? Erre a kérdésre Anthony Hopkinsnak természetesen nincs „logikus” válasza. Neki ugyanis „csak” erős meggyőződése van, mely alapján, amikor egyenesen neki szegezik a kérdést: „Hisz-e Istenben?”, akkor a legszilárdabb igennel tud válaszolni. Isten jelenléte ugyanis szerinte nem a logikán és tudáson, hanem az alázatból fakadó belső meggyőződésen múlik.