A világ örmény templomaiban megemlékeztek az örmények elleni genocídiumról

Az ecsmiadzini istentisztelet előtt II. Gagerin minden örmények katholikosza kora reggel felkereste a jerevani Cicernakaberd dombon található Genocidium-emlékművet. Az Örmény Apostoli Egyház fejét zarándokok ezrei kísérték el: örmény állampolgárok, az örmény diaszpóra képviselői, az Örményországban működő egyházak képviselői, a nemzetközi világi és vallási szervezetek képviselői. Az Oszmán Birodalomban a XX. század elején meggyilkolt 1,5 millió örmény emlékére gyújtott örökmécses előtt tartott halotti ima után a katholikosz és kísérete Ecsmiadzinba ment. Ecsmiadzinban a székesegyházban tartott istentiszteleten részt vett Serzs Szargszjan örmény államfő és más örmény állami vezetők is. Az istentiszteletet Arsak Chacsatrjan püspök, a katholikosz ecsmiadzini kancelláriájának feje kezdte meg. Beszédében a püspök hangsúlyozta: „Itt van a sírja I. Aramnak, a Kilikiai Nagy Ház katholikoszának. Libanonból érkezett ide. Még 1915-16-ban a megmenekült 120-130 ezer kilikiai örmény kezdett visszaszivárogni a hazájába, de már 1920-ban a francia érdekszférába tartozó Kilikiában a kemalisták pogromot tartottak az örmény lakosság ellen. Ma az akkori tragédiát túlélő örmények a Kilikiai Katholikoszátus hívei”.

Megemlékeztek arról, hogy a genocídium áldozatai között papok ezrei voltak. „Szombat Szaadetjan püspököt Karinból, akit a nyájával együtt Mezopotámia felé kergettek, nem messze Kamahtól rablótámadás során ölték meg. Gevork Turjan trapezunti archimandritát, akit Karin katonai bírósága száműzött, út közben meggyilkolták… Bajberd archimandritáját, Anania Azareptjant a helyi hatóságok parancsára felakasztották; Mus archimandritája, Vartan Akopjan, börtönben halt meg, miután botokkal összeverték; Tigranakert archimandritája Mkrtics Cslhatjan a börtönben halt meg a kínzások következtében…” – írta 1915. december 28-án Zaven konstantinápolyi örmény patriarcha Veguni archimandritának, az amerikai örmény egyházmegye vezetőjének. Az örmények genocídiuma nyitotta meg a XX. századi népirtások és genocídiumok sorát. Törökország hagyományosan a mai napig tagadja a több mint másfél millió örmény történelmi hazájában – Nyugat Örményországban - történt kiirtásának tényét. 1965-től a Szovjetunióhoz tartozó Örményországban megújult az örmény genocídium nemzetközi elismertetésére irányuló mozgalom. Az örmények genocídiumának tényét elismerte Oroszország, Litvánia, Uruguay, Franciaország, az USA 40 állama, Olaszország parlamentjének alsóháza, Görögország, Ciprus, Argentína, Szlovákia, Belgium, Svédország, Libanon, Venezuela, Svájc, Kanada, Hollandia és Lengyelország parlamentjei.