A világ legősibb vizét fedezhették fel Dél-Afrikában
A világ legidősebb vizét fedezhették fel Dél-Afrikában, a Witwatersrand-medencében; a három kilométer mély hasadékokban lévő sós „tavacskák" korát kétmilliárd évesre becsülik. Forrás: MTI
A felfedezésről az amerikai, dél-afrikai, kanadai és német tudósokból álló kutatócsoport a Chemical Geology című szaklapban jelenteti meg tanulmányát. A kutatók hasadékok vizében feloldódott nemes gázt, neont fedeztek fel. A specifikus neonizotópnak, az igen magas sótartalomnak, valamint egyéb kémiai sajátosságoknak "köszönhetően a „tavacskák" vize nagyban különbözik a föld alól feltörő, feloldott gázokkal teli „átlagos" források összetételétől – olvasható a ScienceDaily tudományos hírportálon.
„A víz kémiai sajátosságai nem egyeznek sem az óceán, sem a Witwatersrand-medence hegyi forrásainak összetételével" – magyarázta Barbara Sherwood Lollar, a Torontói Egyetem professzora.
Mint kifejtette, a talajból feltörő források esetében a talaj- és a felszíni vizek összekeverednek, és rendkívül sok mikroorganizmust tartalmaznak.
„"Arra a következtetésre jutottunk, hogy a hasadékokban lévő víz sajátosságait földtani értelemben vett hosszú elszigeteltség, valamint a környező kőzetekkel való kémiai kölcsönhatás eredményezte" – hangsúlyozta a Torontói Egyetem professzora.
„Ismertetése szerint a vízben talált specifikus neonizotóp legkevesebb kétmilliárd évvel ezelőtt képződött, és esett a kőzet csapdájába. Az izotóp mind a mai napig kimutatható a környező sziklákban" – hangsúlyozta Barbara Sherwood Lollar, hozzátéve, hogy a tanulmányban kimutatták, miként szökött meg a neon egy része a sziklacsapdából, majd oldódott fel, és halmozódott fel a hasadékok vizében.
„Ez csupán olyan vizek esetében lehetséges, amelyek kivételesen hosszú időn keresztül el vannak zárva a felszíntől" – mondta. A hasadékokban egyedülálló ökológiai rendszerek alakultak ki. Így az egyik hasadékban a Föld legmélyebben élő ismert mikrobiális ökorendszere fejlődött ki. A mikroorganizmusok függetlenítették magukat a napfénytől, megtanulva a kőzetekből kémiai energiát nyerni.
„Abból kiindulva, hogy ezek a mikroorganizmusok genetikai hasonlóságot mutatnak a termálforrások nyílásában talált szervezetekkel, feltételezzük, hogy nem önálló életformákról van szó. Az adott mikroorganizmusok valahonnan érkeztek, s benépesítették a sziklákat az őskorban, majd a hosszú-hosszú izoláció kihatással volt a törzsfejlődésükre. Ezt az evolúciót kutatjuk majd a jövőben mikrobiológus kollégáinkkal" – fogalmazott Barbara Sherwood Lollar, aki a vizsgálatokat a legnagyobb amerikai tudományos társaság, az AAAS éves kongresszusán ismertette Washingtonban.
