A vallás nem a hátsó udvar tartozéka!
Frankfurt – „Mi európaiak szekularizálódtunk, elvilágiasodtunk, mert azt gondoltuk, hogy az a modern, ha valaki világias”. Ennek ellenére a vallás és a modernség nem mondanak ellent egymásnak – képviseli ezt a véleményt José Casanova vallásszociológus a Frankfurter Rundschauban. Forrás: pro-medienmagazin.de, reformatus.hu
Casanova az amerikai Georgetown Egyetem professzora, aki könyveiben ismételten visszatér arra a problémára, hogy Európa ma már valójában szekularizáció utáni korszakban él. Ez nem jelenti persze azt, hogy az emberek szükségszerűen vallásosak, egyháziasak. A poszt-szekuláris korszakban rájöttek sokan arra, hogy a vallásnak nincs vége a szekularizációval, az elvilágiasodással. A vallásosság vagy a hit az egyik lehetséges létforma a poszt-szekuláris korszakban is. Casanova bírálta a hit és a vallásosság privatizálását is. Nem helyénvaló a vallás és a politika éles elválasztása, a vallás kivonulása a falak mögé a világból. Habermas értelmében az egyháznak és a vallásnak ott van a helye a nyilvános vitákon, a közéletben. Casanova könyvét, aminek címe: Public Religions in the Modern World – s a vallások közszerepléséről, közéleti szerepéről szól, sok nyelvre lefordították. A filozófus és vallásszociológus többféle felvilágosodásról beszél, ír könyveiben. A francia felvilágosodás más, mint a német, a brit vagy az amerikai. Az amerikai felvilágosodás – ellentétben a franciával - soha nem fordult szembe a vallással és a vallásossággal.
