A vallás és a spiritualitás megváltoztatja az embert

A professzorasszony referátumában, amely a „Megjelölve Jézus testében: Lutheránus közeledés a vallási gyakorlatokhoz” címet viselte, hangsúlyozta, hogy a vallásosság és a spiritualitás önmagában nem tesz semmit az emberért, hanem ezek hatása az, amely valamit létrehoz az emberekben.

„A vallás és a spiritualitás felhívja az emberek figyelmét Istenre” – magyarázta a 120 résztvevők előtt Stortz.

„A német teológus, Dietrich Bonhoeffer emlékeztetett arra, hogy az egyes vallások gyakorlása során az ember könnyen elveszítheti a szívét, ha az irányultságát is elveszíti. A vallásos praktikák ezáltal lelketlen, testetlen cselekvésekké válnak. Konzekvenciaként azonban fel kell ismerni, hogy az emberek elkezdik életük értelmét másfelé keresni, mivel belsejükben erős késztetést éreznek arra, hogy valamiféle jegyet viseljenek” – foglalta össze Stortz.

Minden próbálkozás, a más utakon járás során a jegy keresés felemészti az embert, de a keresztényeknek ezzel szemben van egy alternatívájuk: „Jézus megjelölt teste. Mi magunk vagyunk.”

Lisandro Orlov, HIV és AIDS betegek között végez munkát Buenos Airesben és a lelkész Stortz felszólalására adott válaszában a következőképpen szólt: „Ez az ön által leírt kép emlékeztet engem a munkámra, amit HIV vírussal megfertőzött emberek között végzek. Ebben a kontextusban ugyanis a stigma szó teljesen új jelentést nyer. Ha az emberek minden megbélyegzettet megölelnének, megváltozna a társadalmak és a közösségek létezése. Mivel mi magunk, sebezhetőségünkben azokhoz fordulnánk, akik mások, különösek, furcsák és idegenek.

Dr. Dirk G. Lange, a minnesotai Luther Seminary in St. Paul docense hozzászólásában többek között a traumatikus események kérdésére referált: „A traumatikusnak vallott esemény és történés, minden esetben Krisztus esemény. A gondolatilag fel nem fogható, emlékeztet bennünket és ha megismételjük, akkor ritualizálni lehet. Véleményem szerint az istentisztelet ezt az erőt hozza nyilvánosságra.”

A rituálék és ceremóniák Lange szerint generációról generációra öröklődtek, apa továbbadta fiának, így a lelkészi munkát is folyamatosan kell végezni, egyik generációról a másikra. Így a Szent Léleknek lehetővé tesszük, hogy minden helyzetben, minden szívhez eljuthasson. Ezáltal épül a hit, termi gyümölcseit és végső soron az imádsághoz vezet.

„Nem értem, Lange professzor miért épp a traumateóriához fordult és miért nem a Krisztusesemény győzelméhez?” – vetette fel a kérdést dr. Samuel Wilfred John a Sabah Theological Seminary (Malaysia), Lange előadására reflektálva.

Samuel ezután arról szólt, hogy mindannyian felelősek vagyunk azért, hogy az istentiszteletek informatív részvétellel és több felelősséggel, odaszánással zajlanak.

„Az istentisztelet segít abban, hogy mások szenvedését észre vegyük és felhív, kötelez arra, hogy valamit tegyünk is ez ellen.” – így Samuel.