A torinói leplet imádták a templomosok

A különleges vászonnak, amelyen egy szakállas, hosszú hajú és a keresztre feszítés sebeit viselő férfi látható, közel száz éven át az 1314-ben eretnekség miatt elítélt, feloszlatott lovagrend viselte gondját – állítja egy vatikáni kutatónő. A jelenleg a Torinói Székesegyházban látható ereklyét régóta Jézus halotti leplének tartják, bár a kép csak 1898 után, az első fotózás után vált láthatóvá.

A Vatikáni Titkos Levéltár kutatója, Barbara Frale az egyházi állam lapjában, a L'Osservatore Romanóban írt cikke szerint a lepelnek eredetileg 1204-ben, a negyedik keresztes hadjáratban, Konstantinápoly kifosztásakor veszett nyoma, és egészen a 14. század közepéig senki nem tudta, hogy hol lehet: legközelebb 1353-ban a francia Lirey közelében került elő, amikor egy helyi templomban a máglyán elégetett Geoffroy de Charney örökösei bemutatták azt.

Később különböző európai dinasztiák tulajdonában volt, és a XVI. században került a Szavojai család birtokába, akik Torinóba vitték. Az utoljára 2000-ben kiállított vászon 1983 óta az egyház tulajdona, és a tervek szerint jövőre újra láthatja majd a nagyközönség. A Vatikán ennek ellenére a mai napig nem foglalt állást, hogy hamisítvánnyal, vagy valódi ereklyével van-e dolgunk. II. János Pál szerint a lepel „minden korban az ártatlanok szenvedésének ikonja”.

Barbara Frale már több jelentős felfedezést is tett a lovagokkal kapcsolatban: korábban részt vett a perről szóló, méregdrága dokumentumgyűjtemény összeállításában is, tavaly pedig a rend imáját mutatta be. Korábbi kutatásai során a nő felfedezte Arnaut Sabbatier, a rendbe 1287-ben belépő fiatal francia férfi levelét, amely arról tájékoztatott, hogy a vásznat egy olyan titkos helyen őrzik, amelynek hollétéről csak a Templomosok tudtak. Amikor őt is elvitték oda, egy hosszú vásznat mutattak neki, amelyen egy férfi alakja volt látható, és annak lábát háromszor meg kellett csókolnia.

Frale szerint igen érdekes, hogy ezen gyakorlat később a per során is előkerült, azaz, hogy a lovagok szodómiát követtek el, és egy szakállas figurát imádtak. A kutatónő szerint azonban pogány szokások helyett a lovagok ezzel csupán Jézus iránti tiszteletüket fejezték ki. A vásznat 1204-ben azért vették magukhoz, hogy az ne kerülhessen olyan eretneknek tartott csoportok kezébe, akik megsemmisíthették volna.

A templomosok a középkor egyik legerősebb katonai és gazdasági szervezetét jelentették. A rend titkossága azonban a végtelen találgatások mellett összeesküvés-elméleteknek szolgált táptalajul, így egyesek szerint ők találták meg és őrizték a Szent Grált is. Ezt az elképzelést tükrözi a rend filmes megjelenése is: A Da Vinci-kód mellett az Indiana Jones és az utolsó kereszteslovagban is láthattuk őket.

A valóság azonban egy kicsit prózaibb: a rend bukásának gyökerei a XIII. század végi közel-keleti hatalmi átrendeződésben keresendők. 1291-ben a Szentföld végleg elveszett a keresztények számára, és ez kihívást jelentett a lovagrendeknek is. Létüket igazoló új feladatot kellett találniuk maguknak. A másik két nagy lovagrend (a német lovagok és a johanniták) könnyebb helyzetben voltak, mint a templomosok, mert ők a harc és a zarándokok védelme mellett betegápolással is foglalkoztak.

Ugyanakkor mindkét rend megtalálta azt a lehetőséget, ahová a kereszténység védelmében és terjesztéséért vívott harc eszméjét transzportálhatták: a német lovagok a szlávokkal, a johanniták pedig a törökökkel szemben harcoltak még hosszú évtizedeken keresztül. A templomos rend számára a megoldás talán a saját állam létrehozása lett volna - mint amilyen a johannitáké Rodoszon, vagy a német lovagoké a Balti-tenger partján –, de ez nem sikerült nekik, mert szembe kerültek az egyre erősödő Francia Királysággal.

Ilyen körülmények között került sor a perre a templomosok ellen, amely végül a rend bukását okozta. 1307 októberében IV. (Szép) Fülöp francia uralkodó egy jól megszervezett akcióval, saját királyságában egyetlen nap leforgása alatt lefoglalta a rend vagyonát, bezáratta a tagjait, majd eljárást indíttatott ellenük a keresztény vallás meggyalázása miatt.

A torinói lepellel kapcsolatos vitáknak ezzel azonban nincs vége: egy 1988-as radiokarbon-vizsgálat azt mutatta ki, hogy egy középkori hamisítvány lehet, ezt azonban később sokan támadták, mondván a tesztet nem az eredeti vásznon folytatták le, hanem egy későbbi középkori javításból származó szövetdarabon.

Ráadásul a most bemutatott elmélet sem számít újnak: 1978-ban Ian Wilson brit történész már előállt ezzel az elképzeléssel, ám a téma többi szakértője akkor lesöpörte a teóriát.