A Pápai Államtitkárság közleménye

A Püspöki Kongregációnak a Szent X. Piusz Testvériség négy püspöke kiközösítését feloldó közelmúltbeli határozata által kiváltott reakciók nyomán, valamint a nevezett testvériséghez tartozó Williamson püspöknek a Soát tagadó, illetőleg azt lekicsinylő kijelentéseivel kapcsolatban célszerű a történet néhány kérdését tisztázni.

1. A kiközösítés feloldása

Amint az a korábbi nyilatkozatokból is kiderül, a Püspöki Kongregáció 2009. január 21-i keltezésű határozata olyan intézkedés volt, amellyel a Szentatya jóindulatúan elébe kívánt menni a Szent X. Piusz Testvériség általános elöljárója részéről érkezett ismételt kéréseknek.

Őszentsége egy akadályt akart elmozdítani, ami a párbeszéd megkezdését hátráltatta. Most elvárja, hogy a négy püspök hasonló készséget fejezzen ki, teljességgel elfogadva az egyház tanítását és fegyelmét.

Az önmagától beálló kiközösítés igen súlyos büntetése – amibe a nevezett püspökök 1988. június 30-án estek, és ami ugyanazon év július 1-jén került formálisan kinyilvánításra – a Mons. Marcel Lefebvre által végzett törvénytelen püspökké szentelésük következménye volt.

A kiközösítés feloldása a négy püspököt egy igen súlyos kánoni büntetés alól mentesítette ugyan, de nem változtatott a Szent X. Piusz Testvériség jogi helyzetén, amely jelenleg semmilyen kánoni elismeréssel nem bír a katolikus egyházban. A négy püspök pedig – bár fel lettek oldva a kiközösítés alól – az egyházban nem tölt be kánoni tisztséget, és törvényesen nem gyakorolhatnak benne semmilyen szolgálatot.

2. Hagyomány, tanítás és II. Vatikáni Zsinat

A Szent X. Piusz Testvériség majdani elismeréséhez elengedhetetlen feltétel a II. Vatikáni Zsinat, valamint XXIII. János, VI. Pál, I. János Pál, II. János Pál, és maga XVI. Benedek pápa tanításának teljeskörű elismerése.

Amint azt a 2009. január 21-i határozat is leszögezi, a Szentszék nem fogja elmulasztani, hogy a legalkalmasabbnak ítélt módon elmélyítse az érintettekkel a még nyitott kérdéseket, annak érdekében, hogy a fájdalmas szakadást eredményező problémákra teljes és kielégítő megoldást találjanak.

3. Nyilatkozat a Soáról

Mons. Williamsonnak a Soával kapcsolatos álláspontja teljességgel elfogadhatatlan, és a Szentatya határozottan elutasítja azt, amint ő maga kifejezésre juttatta január 28-án, amikor ezen könyörtelen népirtásról szólván teljes és vitathatatlan szolidaritásáról biztosította testvéreinket, akikhez az Első Szövetség szólt. Továbbá kijelentette, hogy a szörnyű népirtás emlékezete „gondolkoztassa el az emberiséget arról, milyen kiszámíthatatlan a gonosz hatalma, ha beveszi magát az ember szívébe”. Hozzátéve, hogy a Soá „mindenki számára intés a feledéssel, annak tagadásával, vagy lekicsinylésével szemben, mert az erőszak, akár csak egyetlen emberi lény ellen követték is el, felér a mindenki elleni erőszakkal”.

Williamson püspöknek ahhoz, hogy az egyházban püspöki funkcióba kerülhessen, teljességgel félreérthetetlen és nyilvános módon el kell határolódnia a Soával kapcsolatos nézeteitől, amelyeket a Szentatya nem ismert a kiközösítés feloldásának pillanatában.

A Szentatya minden hívő imáit kéri, hogy az Úr világítsa meg az egyház útját. A lelkipásztorok és minden hívő növekvő elkötelezettséggel támogassa Péter apostol utódának, az „egyház egysége őrzőjének” kényes és nehéz küldetését.

A Vatikánból, 2009. február 4.