A pápa beszédet intézett az újonnan kinevezett püspökökhöz

Ezek a napok, amelyeket Rómában töltenek, hogy elmélyítsék püspöki szolgálatuk feladatait és megújítsák hitvallásukat Szent Péter sírjánál, arra is alkalmat adnak, hogy megtapasztalják a püspöki kollegialitást. A testvériség, az ima és a továbbképzés tapasztalata, amelyet az Apostoli Szentszéknél szereznek, növelje mindnyájukban a szeretetközösséget Péter utódával és püspöktestvéreikkel – mondta a pápa, majd köszönetét fejezte ki Ivan Dias bíborosnak üdvözlő szavaiért.

Az egyház nagy reménnyel tekint az újonnan kinevezett püspökökre, imáival és szeretettel kíséri őket. A Szentatya lelki közelségéről biztosította a főpásztorokat, majd kifejtette: ismeri azokat a kihívásokat, amelyekkel szembe kell nézniük, főleg azokban a keresztény közösségekben, amelyek nehéz körülmények között élik meg hitüket. A szegénység különféle formáin túl olykor keresztény hitük miatt is üldöztetésben van részük. A püspökök feladata, hogy táplálják e hívek reményét, osztozzanak nehézségeikben, Krisztus szeretetéből merítve. Ez azt jelenti, hogy figyelmet fordítanak rájuk, gyöngéden, részvéttel, befogadással, készségesen állnak rendelkezésükre, egészen nekik szentelve életüket.

A püspököket minden feladatukban a Szentlélek támogatja, aki szentelésükkor Krisztushoz, az örök Főpaphoz tette hasonlóvá őket. A püspöki szolgálatot valójában csak Krisztusból kiindulva értjük meg, aki az egyedüli és legfőbb papság forrása, és amelynek a püspök részesévé válik. Ahhoz azonban, hogy kövessék Krisztus példáját, arra van szükség, hogy megfelelő időt szenteljenek a Krisztussal való együttlétre. Ez azt jelenti, hogy szemlélik őt benső imáikban, szívtől szívig szóló beszélgetéseik során. A püspök arra kapott meghívást, hogy az ima és az imádás embereként gyakran legyen Isten jelenlétében. A főpásztor élete legyen szüntelen felajánlás Istennek egyháza üdvösségéért, különös tekintettel a rá bízott lelkek üdvösségére.

Ez az áldozat jelenti a püspök valódi méltóságát: legyen mindenki szolgája egészen élete odaadásáig. A püspöki és papi szolgálatot soha nem lehet világi kategóriák szerint értelmezni. Mindkettő szeretetszolgálat; a püspök mindenekelőtt Isten igéjének szolgája és kiszolgálója. Elsődleges feladata Isten igéjének hirdetése, amelyet kísér a szentségek kiszolgáltatása, különös tekintettel az Eucharisztiára.

A püspökökre bízott közösségek vallási, antropológiai és szociális „határok” mentén élnek. Sok esetben kisebbséget alkotnak az egyes országokban. Ilyen körülmények között különösen nagy elkötelezettséget igényel a püspök küldetése. Azonban éppen a nehézségekben mutatkozhat meg püspöki szolgálatuk révén az evangélium üdvözítő ereje. Ne engedjenek a pesszimizmusnak és a csüggedésnek, mert a Szentlélek, aki az egyházat vezeti, bátorságot önt beléjük a kitartáshoz, az evangelizálás új módszereinek kereséséhez. A keresztény igazság azért vonzó, mert választ ad az emberi lét nagy szükségleteire, meggyőzően hirdeti, hogy Krisztus az ember, minden ember egyetlen Üdvözítője. Ez az üzenet ma ugyanúgy érvényes, mint a kereszténység elején volt az evangélium első nagy elterjedése idején – mondta a pápa a közelmúltban kinevezett főpásztorokhoz intézett beszédében. Végül Mária, az Apostolok Királynője anyai közbenjárásáért fohászkodva adta apostoli áldását a püspökökre és közösségeik minden hívőjére.