A fény éjszakája Nagyszebenben – A hatóságok megérnek egy imát

Folytatván egy 2007-ben elindított imatalálkozó fonalát, újra megszervezésre került a szász lutheránus János-templomban az a rendezvény, amely 12 órás összeláncolt imádságot, szolgálatot tűzött ki célul. Nagyszeben egyházai, felekezetei egy-egy láncszemet képeztek ebben az imafűzérben, ahol minden felekezetnek egy-egy óra állt rendelkezésére, melyet imádságos, igehirdetéses, énekléses tartalommal töltött ki. Jelen voltak a görög-katolikus, ortodox, lutheránus, református, baptista egyházak gyülekezeti csoportjai, de a Keresztyén Egyetemisták Egyesülete vagy a Zau Thausia keresztyén zenekar is örömmel csatlakozott a rendezvényhez. Folytonosságot jelentett a programban az Ora et labora imacsoport jelenléte este 7-től reggel  7-ig, a rendezvényt bezáró áldásig.

A rendezvény koordinátora Erika Klemm volt, aki pár nappal a rendezvény előtt egy közös megbeszélésre hívta a nagyszebeni egyházak képviselőit, lelkipásztorait a János templom melleti „Friedrich Teutch” Kultúra és Párbeszéd házába. A megbeszélésen jelenlevők négy feladatra fókuszáltak :  

1.     A rendezvény alapigéjének és tematikájának meghatározása.

2.     A közös istentiszteleti elemek meghatározása, amelyek megtalálhatók legyenek minden csoportnál

3.     A különböző felekezetek időrendi beosztása

4.     Hogyan történjen a váltás, a staféta átadása

Egyes résztvevők egy látható, vizuális átadást óhajtottak, mások inkább auditív átadás mellett voksoltak, melyet egy hangszerjáték végzett volna. A kiegyező eredmény mindkét elemet magába foglalta: az ökumenikus gyertya átadása és meditációra, elmélyülésre ösztönző fuvolajáték a cserénél. Mivel mindenki valami speciálisan ökumenikusra gondolt, kézenfekvő volt a 2007-es nagyszebeni III. Európai Ökumenikus Nagygyűlés gyertyájának kölcsönvétele és használata ezen alkalomra. Jelképesen ez az ökumenikus láng továbbadását, áthagyományozását jelentette.

Hans Georg Junesch evangélikus lelkész azt ajánlotta, hogy a gyertyafény ne az oltárnál legyen, hanem a bejáratnál, mintegy üdvözölve a bejövőket, üzenve-jelezve, hogy szívesen látott vendégek. Végül a mintegy egy méteres gyertya a templom közepére került, egy számára készíttetett gyertyatartóba, azért , mert maga Jézus is, a világ világossága, mindig szívünk közepében akar helyet foglalni.

Nicolae Popa görög-katolikus esperes ajánlata az volt, hogy a váltáskor ne ékeljünk be semmilyen szünetet, így valóságosan is imalánc, szolgálatlánc alakuljon ki.

Erika Klemm azt osztotta meg a jelenlevőkkel, hogy számára az Úr a Filippi 4, 6-7 igeverseit sugallta a Fényest alapigéiként: 

„Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.”

A jelenlegi politikai és szociális helyzet sok hasonlóságot mutat azzal, amit a Szentírás leír: egyesek örülnek, mások sírnak, egyesek óvatosak, mások félnek és rettegnek attól, hogy mit hoz számukra a jövő. A fiatalok is aggódnak a holnapért, az idősek a nyugdíj kicsinységéért, mely alig elég élelemre és gyógyszerre, az életerősek a munkahelyüket féltik. S ugyanez a közérzet uralkodik Európában is. Isten ebben az aggasztó helyzetben mondja ki: Ne aggodalmaskodjunk. Ehelyett az Ő kezébe tegyük le ügyünket, hiszen Ő megőriz. Imádkozzunk, kérvén a békét a társadalomban és családjainkban.

Az Isten békéjének megkapása a társadalom minden szintjén, korcsoportoktól függetlenül szükséges és időszerű. Ezt akkor kapjuk meg, amikor aggodalmunkat letesszük Isten kezébe.

A politikai helyzet labilitása, a közös aggodalom szülte azt a gondolatot, hogy a rendezvény egyik fő gondolata a hatóságokért való imádság legyen. Isten adjon bölcsességet számukra, hogy Isten szerint, önzetlenül és emberszeretettel tudjanak kormányozni.

Felmerült a kérdés, miért nem szerveződik nyáron ez a rendezvény, amikor fény van, késő estig világosság, 25-30 fokos melegekkel egybekötve.

A választ maguk a szervezők adták meg. A Fényest jelképes mondanivalót hordoz magában: minden csoport a sötétségből jön a világossághoz és feltöltekezve annak fényével, melegével, újra a sötétségbe tér vissza. Nyáron este hétkor még nincs sötétség. A kinti hideg a melegség keresésére ösztönöz: bent melegebb a hőmérséklet, szélmentesség van. A világosság jobban fénylik a sötétségben. Júliusban kétszer könnyebb lett volna megszervezni, de nem ugyanaz a hatás, a jelkép ereje.

Az énekkel-bibliaolvasással-igehirdetéssel szolgáló református egyházközség csoportja tavalyi és jelenlegi konfirmándusokból állott. Az ifjúsági dalok éneklését Vecsei Ibolya kántor kísérte gitáron. Varró Sándor lelkipásztor az Ige üzenetét tolmácsolva elmondta, hogy nehézségeink, megpróbáltatásaink sokszor megakadályoznak bennünket, hogy boldogok legyünk. De senki és semmi nem akadályozhat meg (miként Pál apostol esetében is így volt) abban, hogy az Úrban örvendezzünk. Az igazi öröm forrása és oka Krisztus, aki részese akar lenni nemcsak életünk örömeinek, de megossza velünk a gondterhelt napokat is. Az öröm mellett a hívők jóságot és szelídlelkűséget kell tanúsítsanak. Ha a belső öröm egy olyan jellemvonás, amely nem függ a külső körülményektől, a jóság és a szelídlelkűség észelelhető embertársaink iránti viselkedésünkben. Ebben is Krisztus legyen cselekvéseink indítórugója.

A belső öröm, jóság és szelídlelkűség el fogja űzni az aggodalmat. Az aggályoskodás elepeszti erőnket és egy tehetetlen feszültségben tart. Ehelyett inkább imádkozzunk, kérvén azt, hogy Isten békessége áradjon lelkeinkbe. A hívő ember békessége a Megváltó Jézus Krisztus. Ez a békesség minden elképzelést fölülmúl. Megőrzi a hívő keresztyént. Ahogy a katonáknak őrségben egy bizonyos területre kell vigyázni, úgy áll őrséget Isten békessége gondolataink és szívünk fölött.

Mivel a jelenlévők és szervezők egyaránt úgy ítélték meg, hogy a Fényest Nagyszebenbe sajátos szellemi többletet hoz, döntés született arra nézve, hogy a rendezvény ezután évente szerveződjön meg.