A csillagászat eszköz arra, hogy Istenhez közel legyünk

1986 óta két-három évente huszonöt alapképzés végén, mesterképzés elején járó hallgatót fogad a Vatikáni Obszervatórium. Castel Gandolfóban, Rómától nem messze van a pápa nyári rezidenciája, ennek kertjében áll a régi kolostor, amelyben berendezték a csillagvizsgálót és az oktatóközpontot.

„Ugyanazt csináljuk, mint a világi kollégáink, vizsgáljuk, hogyan alakult és működik az univerzum, vannak-e Föld-szerű bolygók” – mondta el Funes atya. Ennek megfelelően az idei konferencia is olyan, a tudományos világot érdeklő kérdések körül forog majd, mint például a galaxisok kialakulása és mozgása, a Tejút és a Lokális halmaz archeológiája, a molekuláris kémia a 21. században, vagy az extrém aktív galaktikus magok és kvazárok. Az előadók közt nemcsak vatikáni csillagászok lesznek. Funes atya komoly szerepet vállal a szervezésben és az előadásban is. Szakterülete a Tejúton kívüli csillagászat, a spirális és lentikuláris galaxisok mozgása, a kapcsolat a gravitációs kölcsönhatás és aktivitás között.

A média szereti hangoztatni, hogy a hit és a tudomány nem összeegyeztethető. Funes szerint ez a legkevésbé sem igaz. Ma már számos tudós pap él. D. J. K. O’Connell atya megfigyelte és bizonyította a zöld sugár létét. (Ez a lenyugvó Nap felső peremén látható néhány másodperces színfolt, amely a légkör rétegein keresztül érkező különböző hullámhosszú sugarak eltérő terjedésének köszönhető). Guy Consolmagno testvér komoly szerepet játszott a Plútó visszaminősítésében. Christopher Corbally atya, az obszervatórium arizonai központjának alelnöke a NASA-val dolgozik együtt a kettős csillagrendszerekből visszamaradt aszteroidák vizsgálatán.

„Nekünk itt, az obszervatóriumban az a feladatunk, hogy hídként szolgáljunk a tudomány és az egyház között, és megmutassuk, egyszerre lehetséges hinni Istenben és jó tudósként dolgozni” – jelentette ki Funes, hozzátéve, hogy a képzelt ellentét legfőbb oka a tudatlanság. A hívők és teo­lógusok ritkán mélyülnek el annyira a természettudományban, hogy hasznos válaszokat leljenek. A tudósok pedig nem fektetnek elég energiát abba, hogy belső jelentését megértve olvassák a Bibliát, amely elmondása szerint „nem tudományos könyv”, hanem „Isten szerelmes levele, amelyet olyan nyelven írt, hogy a 2-3000 évvel ezelőtt élt emberek is megérthessék. Akkoriban a nagy bumm elmélete érthetetlen lett volna.” A hozzáálláson is próbál tehát változtatni a nyári iskola, ahova nemzetiségre, fajra, politikai vagy vallási meggyőződésre tekintet nélkül veszik fel a tehetségeket, hogy a jövő csillagászai nyitottak lehessenek a tudományra és a vallásra. Mert, ahogy azt Funes atya kifejtette: „A csillagászat komoly emberi értékkel rendelkezik. Olyan különleges tudomány, amely kinyitja szívünket és lelkünket, hogy a problémáinkat helyesen, igazan, megfelelő módon szemléljük. Segít minket elszakadni az emberi erőszaktól és elnyomástól. Eszköz arra, hogy egyre közelebb kerüljünk Istenhez.”