95 éves korában elhunyt Pavle szerb pátriárka
Belgrád – A Szerb Ortodox Egyház vezetője, Pavle (Pál) pátriárka vasárnap 10:45-kor, Krisztus Titokzatos Szentségeiben részesülve elhunyt – erősítette meg a hírt a Szerb Egyház hivatalos honlapja. A szerb kormány háromnapos állami gyászt rendelt el. Forrás: szimandron.hu, spc.rs, reformatus.hu, MTI
A halálhír kihirdetése után egész Szerbiában megkondultak a harangok, és a nap folyamán minden óra előtt 15 percen keresztül harangoznak a gyász jeleként. A közszolgálati tv a pátriárka életét bemutató dokumentumfilmeket kezdett sugározni. Boris Tadic szerb elnök az egész nemzetet összetartó személyiségként méltatta az elhunytat. Belgrádban három napos országos gyászt rendeltek el hétfőtől. Estére a főváros egyik székesegyházában felravatalozták a néhai egyházfőt, koporsójánálegyházi méltóságok, politikusok és egyszerű hívők róják le kegyeletüket.
Pavle (Pál), Pec (Ipek) érseke, Belgrád-Karlóca metropolitája és szerb pátriárka 95 éves volt. A pártiárkát egyre romló egészségi állapota miatt, a Katonai Orvosi Akadémián kezelték 2007. november 13. óta.
A Szerb Egyház 44. pátriárchája volt. Pavle pártiárka feladatait ideiglenesen Amfilohije metropolita vette át.
Pavle (Pál) szerb patriarcha (világi nevén Gojko Sztojcsevics) 1914. szeptember 14-én, Keresztelő Szent János feje vétele ünnepének napját született az Osztrák-Magyar Monarchia területén, Szlavóniában, Kucsanci faluban. A gimnáziumot Belgrádban végezte, majd elvégezte a szarajevói teológiai szemináriumot és a Belgrádi Egyetem Teológiai Karát.
A második világháború éveiben Gojko Sztojcsevics háborús menekültként az ovcsari Szent Háromság monostorba került, ahol novícius lett. A monostorban a leendő szerb pátriárka a menekült gyermekeknek hittant oktatott.
A háború után az ovcsari Örömhírvétel monostorba ment, ahol 1948-ban Pavle néven szerzetessé nyírták és szerzetesdiakónussá szentelték. 1949 és 1955 között Pavle szerzetesdiakónus a racsai monostor szerzetese volt, ahol különféle szolgálatokat látott el. 1954-ben szerzetespappá szentelték, majd 1957-ben archimandrita rangot kapott. 1955 és 1957 között az Athéni Egyetem Teológiai Karán tanult. 1957. május 29-én a belgrádi székesegyházban Pavle archimandritát rasko-prizreni püspökké szentelték. Rasko-prizreni püspökként aktívan foglalkozott az egyházmegye templomainak megőrzésével és felújításával.
Gyakran tett látogatásokat az egyházmegyéhez tartozó falvakban. Egyúttal azonban továbbra is tanított. 1988-ban a belgrádi Teológiai Kar a teológia doktora címet adományozta neki. 1990. novemberében a Szerb Ortodox Egyház Főpapi Zsinat Pavle püspököt választotta meg a betegsége miatt lemondott German pátriárka helyébe.
A Szerb Ortodox Egyház 44. elöljárójának intronizációja 1990. december 2-án volt a belgrádi székesegyházban. Főpásztori szolgálata idején Pavle pátriárka felkereste a Szerb Ortodox Egyház számos egyházmegyéjét (köztük a magyarországi budai egyházmegyét is). Felkereste az Ausztráliában, Amerikában, Kanadában és Nyugat Európában élő szerb ortodox híveket. Pavle pátriárka több könyv szerzője. A „Szerb Ortodox Egyház Hírmondója” több mint húsz éven át közölte az ortodox liturgia területén végzett kutatásai eredményeiről írt cikkeit. Hosszú ideig állt a Szent Szinódus Szent Írás fordítási bizottsága élén. 2
Egyházfői megbízatása kezdetén már nagy volt a feszültség az akkori Jugoszlávia ortodox, katolikus és muzulmán népei között. Bírálói a szemére vetik, hogy nem fékezte meg a horvátokkal és a bosnyákokkal szembeni szerb nacionalizmust szító keményvonalas püspököket és papokat, akik között voltak, akik nyilvánosan megáldották azokat a félkatonai alakulatokat, amelyek tagjai háborús bűntetteket követtek el Horvátországban és Boszniában. Feltételezések szerint a szerb ortodox egyházon belül egyesek segítették a szökésben a háborús bűncselekmények miatt körözött volt boszniai szerb vezetőket, köztük állítólag Radovan Karadzic volt boszniai szerb elnököt is.
A délszláv háborúk után Pavle gyakrabban szólalt meg közéleti ügyekben, nyíltan bírálta Slobodan Milosevic akkori elnök politikáját. Milosevic bukása után a protektorátussá vált Koszovónak szentelte a legtöbb idejét.
2007. november 13-a óta Pavle pátriárka folyamatosan kórházban volt, a belgrádi katonai kórházban ápolták. 2008. november 8-án benyújtotta lemondását a Szent Szinódusnak, azonban a 2008. november 12-én ülésezett Főpapi Zsinat nem fogadta el lemondását. Betegsége idején a pátriárkai feladatokat a Szent Szinódus látta el, élén Amfilohije montenegrói-tengermelléki metropolitával.
Pavle pátriárka utódát titkos szavazáson választja meg a szerb ortodox egyház püspökeinek gyűlése; a konklávén a 40 püspök legalább kétharmadának jelen kell lennie. Egyelőre nem lehet tudni, ki lesz az utód, igaz, Amfilohije püspök a poszt első számú várományosa.
Megfigyelők szerint a Pavléhoz hasonlóan mérsékelt püspökök lemondanának a megbízatásról cserébe azért, ha nagyobb befolyásra tehetnének szert a szent szinódusban, a pátriárka mellett működő legfőbb egyházi hatóságban. A testületben a jelenlegi szerb kormány szerintük túlságosan nyugati irányvonalát ellenző dogmatikusok vannak többségben.