„Ma is hirdetnünk kell a cölibátus szent értékét” – teológiai konferencia a Vatikánban
Róma – Olyan papokra van szükség, akik a kulturális divatok követése nélkül, tanúságot tesznek Isten jelenlétéről a világban. Ez volt a fő gondolata annak a beszédnek, amelyet XVI. Benedek a március 11-én és 12-én megrendezett Nemzetközi Teológiai Konferencia 700 pap és püspök résztvevőjéhez intézett pénteken délelőtt. A kétnapos összejövetel témáját a papság évére való tekintettel választották ki: „Krisztus hűsége, a pap hűsége”. Forrás: Magyar Kurír
A pápához intézett köszöntő szavaiban Cláudio Hummes bíboros, a kongregáció prefektusa szolidaritásáról és teljes támogatásáról biztosította a pápát ebben az egyház számára gyakran szenvedésekkel teli időszakban. XVI. Benedek pápa beszédében hangsúlyozta a szolgálati papság teológiai sajátosságát. A széles körben elterjedt szekularizáció korában, amely fokozatosan kizárja Istent a közéletből és a társadalmi köztudatból, a pap gyakran idegennek érzi magát. Szolgálatának alapvető szempontjai pedig éppen azt jelentik, hogy a sacrum, a szent dolgok embere, aki nem tartozik a világhoz, de a világ érdekében jár közbe. Ezt a küldetését nem az emberektől kapta, hanem Isten bízta rá.
Túl kell jutni azokon a veszélyes felfogásokon, amelyek az elmúlt évtizedekben a papokat egyfajta szociális munkássá fokozták le. Ismételten le kell szögezni a papi nőtlenség szent értékét, amely Isten országának próféciája, önátadás Isten és az emberek számára.
A papok prófétai erejüket hivatásuk szentségéből merítsék, gondolkodásmódjuk, beszédük, ítéletük, szolgálatuk és szeretetük, az emberekkel való kapcsolataik, öltözködésük is ezt tükrözze. Minden erejükkel küzdjenek az uralkodó gondolkodásmód ellen, amely szolgálatuk értékében nem ismeri fel Isten művét. Isten mélyen megjelöli a pap személyének önazonosságát és véglegesen önmagához hasonlóvá teszi. A papi hivatás továbbra is nagy misztérium marad azok számára is, akik megkapják ajándékát. A papok, hogy mély hittel őrizzék meg hivatásuk értékes adományát, amellyel Krisztus, üdvözítő küldetése részeseivé tette őket.
Cölibátus
II. Móz. 28;1. Te pedig hivasd magadhoz a te atyádfiát Áront, és az ő fiait ő vele az Izrael fiai közűl, hogy papjaim legyenek: Áron, Nádáb, Abihu, Eleázár, Ithamár, Áronnak fiai.
II. Móz. 28;3. És szólj minden bölcs szívűeknek, akiket betöltöttem a bölcsesség lelkével, hogy csinálják meg az Áron ruháit, az ő felszentelésére, hogy papom legyen.
Ez után azt olvashatjuk, hogy az Isten által választott papok, ha megnősülnek csak is hajadont, azaz még szüzet vehetnek feleségül, akik még nem voltak férfival, hogy az Isten papjainak családi vonala és erkölcse tiszta maradjon, és ne fertőztessék meg.
III. Móz. 21;13. Hajadont vegyen feleségül.
III. Móz. 21;14. Özvegyet, elűzöttet, megszeplősítettet, paráznát: ilyeneket el ne vegyen, hanem hajadont vegyen feleségül az ő népe közül,
III. Móz. 21;15. Hogy meg ne fertőztesse az ő magzatát az ő népe között; mert én, az Úr vagyok az ő megszentelője.
Sok-sok évvel később Ezékiel könyvében azt olvashatjuk, hogy Isten nem változtatott ezen a rendeletén, csak annyiban, hogy most már elvehet pap egy özvegyet feleségül, de csak is olyat, aki papnak özvegye. Ez logikus is, hiszen az első papok kiválasztásnál még nem lehetett özvegyekről beszélni, ha akkor még feleséget sem vettek maguknak.
Ezé. 44;22. És özvegyet vagy eltaszítottat feleségül maguknak ne vegyenek, hanem szüzeket Izrael házának magvából; de olyan özvegyet, ki papnak özvegye, elvehetnek.
Még mielőtt az ószövetség lezárulna, és kezdetét venné az új, találkozunk egy Zakariás nevű pappal, akinek a feleségét Erzsébetnek hívták. Egyetlen fiuk pedig nem más, mint keresztelő János az Úr előhírnöke.
Luk. 1;5. Heródesnek, a Júdea királyának idejében vala egy Zakariás nevű pap az Abia rendjéből; az ő felesége pedig az Áron leányai közül való vala, és annak neve Erzsébet.
Ez volt az ószövetségben. Ez vonatkozott az írott törvény szolgálóira, de vajon Isten hogy rendelkezett az újszövetség megkötése után az övéivel, ezzel kapcsolatban? Vajon az egy igaz élő és örökké való Isten, aki változhatatlan, megváltoztatta volna, és visszavonta volna ezt a rendeletét? Nem, erről szó sincs. Ahogy az már az előbbiekben kiderült a törvény és a próféták keresztelő Jánosig szóltak. Ez nem azt jelenti, hogy a törvény megszűnt, hanem hogy megújult és megerősödött. Élő lelki törvénnyé vált Jézus által, ugyanis a törvényt Krisztus betöltötte. Ezért az erőtlen, írott törvény vége Krisztus. (Mát. 11;13. Róm. 10;4.) Valamint az is kiderült, hogy a Krisztusban újjászületett keresztények Isten papjai. Na már most, ha a papok (hívő keresztények) nem nősülhetnek, abban az esetben az emberiség vét az ellen a természeti törvény ellen melyet Isten az ember teremtése után mondott ki, mely a génjeinkbe van elültetve.
I. Móz. 1;28. És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet.
I. Móz. 2;24. Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté.
A Katolikus vallás által nagy becsben tartott Péter apostol is nős, házas ember volt. Úgy látszik, erről valahogy megfeledkeztek. (Mrk. 1;30. Mát. 8;14.) Pál megemlíti, hogy többüknek is volt feleségük, akik nem csak egyszerű keresztény emberek voltak, hanem Jézusnak kortársai, tanítványai, apostolai.
I. Kor. 9;5. Nincsen-é arra jogunk, hogy keresztyén feleségünket magunkkal hordozzuk, mint a többi apostolok is és az Úrnak atyjafiai és Kéfás?
Isten szerint a hívő keresztények (Isten papjai) megnősülhetnek. Még a keresztény elöljárók is, akiknek sokkal több teher és felelősség van a vállukon.
I. Tim. 3;2. Szükséges annakokáért, hogy a püspök fedhetetlen legyen, egy feleségű férfiú, Józan, mértékletes illedelmes, vendégszerető, a tanításra alkalmatos;
I. Tim. 3;12. A diakónusok egy feleségű férfiak legyenek, akik gyermekeiket és tulajdon házaikat jól igazgatják.
Tit. 1;6. Ha van feddhetetlen, egy feleségű férfiú, akinek hívő, nem kicsapongással vádolt avagy engedetlen gyermekei vannak.