„Az Úr föltámadása a mi reménységünk”

XVI. Benedek pápa Szent Ágoston szavaival fogalmazta meg húsvéti jókívánságait, amelyek arra utalnak, hogy a halállal az élet teljesen véget ért, Krisztus azért támadt föl, hogy reménységet adjon nekünk.

A mai ünnep választ kínál számunkra arra a kérdésre, hogy mi van a halál után? „A halál nem az utolsó szó, mivel végül az Élet győzedelmeskedik. Ez a bizonyosságunk nem egyszerűen emberi érvelésen alapul, hanem egy történelmi tény ad alapot a hitünknek: Jézus Krisztus, akit keresztre feszítettek és eltemettek, dicsőséges testével támadt fel. Jézus azért támadt föl, hogy nekünk, benne hívőknek örök életük legyen. (...) Húsvét hajnalától a reménység új tavaszába öltözik a világ. Ettől a naptól kezdve már megkezdődött a mi föltámadásunk, mert a Húsvét nem egyszerűen egy történelmi pillanatot jelent, hanem egy új állapot elérkezése: Jézus nem azért támadt föl, hogy emléke élő maradjon tanítványai szívében, hanem azért, hogy ő maga éljen bennünk és benne máris élvezni tudjuk az örök élet örömének ízét.”

A Szentatya beszédében hangsúlyozta: „az Úr föltámadásának örömhíre bevilágítja a világ azon sötét vidékeit, ahol élünk.” Utalt a materializmusra és a nihilizmusra, azokra a világlátásokra, amelyek nem tudnak fölülemelkedni azon, ami tapasztalatilag megállapítható, és reménytelenül menekül a semmi érzületébe. „Ha elvetjük Krisztust és az ő föltámadását, akkor nincs hely az ember számára, és összes reménye illúzió marad.” Ám ma, amikor az Úr föltámadásának jó híre árad szét, a válasz a kétkedők panaszkodó kérdésére: „Húsvét hajnalán minden megújult. 'Mors et vita / duello conflixere mirando: dux vitae mortuus / regnat vivus – Benne élet és halál csodás nagy párharcra száll: / élet Ura a sírból felkél, és győztesen él'.”

„Ha Húsvét által Krisztus kitépte a rossz gyökerét, szüksége van férfiakra és nőkre, akik minden időben és mindenütt segítsenek neki győzelmét bizonyítani ugyanazokkal a fegyverekkel: a jog és az igazság, az irgalmasság, a megbocsátás és a szeretet fegyvereivel. Ez az az üzenet, amelyet legutolsó apostoli utam alkalmából el akartam vinni Kamerunba, Angolába és az egész afrikai kontinensre.” Ezt az üzenetet ismétli majd meg Benedek pápa a Szentföldön, ahová pár hét múlva utazik. „A nehéz, de elmaradhatatlan kiengesztelődés, amely előfeltétele a közös biztonságos jövőnek és a békés egymás mellett élésnek, nem válhat valósággá csak a megújított, kitartó és őszinte erőfeszítések gyümölcseként, az izraeli-palesztín konfliktusban történő kiegyezésében.”

A Szentatya gondolataiban kitért a Közel Keletre és az egész világra is. „Abban az időben, amikor globális méreteket ölt a kenyérhiány, a pénzügyi zűrzavar, régi és új szegénység, az aggasztó klímaváltozások, az erőszak és a nélkülözés, amely sokakat arra kényszerít, hogy hagyják el saját földjüket és keressenek egy kevésbé bizonytalan túlélést; a mindig fenyegető terrorizmus, a növekvő félelem a bizonytalan holnap miatt, – szükséges az, hogy újra fölfedezzük lehető kilátásainkat, és visszaszerezzük reménységünket. Senki se vonulhat vissza ebben a békés küzdelemben, amelyet Krisztus Húsvétja kezdeményezett, amelyben – ismétlem – férfiakat és nőket keres, aki segítsenek neki győzelmét bizonyítani ugyanazokkal a fegyverekkel: a joggal és az igazsággal, az irgalmassággal, a megbocsátással és a szeretettel.”

Végül Bendek pápa Szűz Máriát, a reménység csillagát hívta segítségül, „hogy vezesse az emberiséget az üdvösség biztos partja felé, amely Krisztus szíve, a Húsvéti áldozat, a Bárány, aki 'megváltotta a világot', az Ártatlan, 'aki kiengesztelt minket, bűnösöket az Atyával'. Neki, a győztes Királynak, Neki a keresztre feszítettnek és föltámadottnak, Neki kiáltsunk alleluját!”

Ünnepi beszédét követően a Szentatya 63 nyelven köszöntötte a világ népeit, köztük magyar nyelven is – „Krisztus feltámadt, alleluja!” –, majd Urbi et Orbi áldást adott a városra és az egész világra. Az eseményről készült felvételt megtekinthetik itt.