„A bíborosi gyűrű az egyházzal való jegyesség pecsétje” – A pápa ünnepi szentmiséje az új bíborosokkal a Szent Péter bazilikában

A pápa a következő szavakkal vezette be a szertartást:

„A liturgikus év megkoronázásaként ma Krisztus Király, a világegyetem ura ünnepét üljük, öröm tölt el bennünket, hogy 24 új bíborossal gazdagodott a Szent Kollégium.
A szentmise elején tekintsünk a keresztre, amelyen Krisztus kinyilvánítja egyedülálló királyságát, emlékeztetve rá: minden valódi tanítványa arra kapott meghívást, hogy osztozzon kínszenvedésében a világ megváltásáért”.

A pápa homíliájában emlékeztetett rá, hogy az előző nyilvános konzisztóriumra, amelyet 2007 novemberében tartott, szintén Krisztus Király ünnepének vigíliáján került sor. A liturgikus év utolsó vasárnapja, a hit útvonalának végén Krisztus királyi arcát mutatja fel, mint egy ősi bazilika apszisának Pantokrátorát. A Szentatya elmélkedésének középpontjában Róma püspökének, valamint hozzá kapcsolódóan a bíborosok szolgálata állt, Krisztus egyedülálló királyságának fényében.

Péter utódának elsődleges szolgálata a hit. Az Újszövetségben Péter az egyház alapkövévé, sziklájává válik, aki elsőként vallotta meg Krisztusba vetett hitét. Az egyház az ő hitével kezdődik, amely kezdetben túlságosan emberi, de húsvét után éretté válik, olyannyira, hogy Péter képes Krisztus követésére a teljes önátadásig, élete feláldozásáig. Hiszi, hogy Jézus valóságos Király, éppen azért, mert a kereszten maradt, és így adta életét a bűnösökért. Az ünnep evangéliumi szakasza szerint a kereszt tövében állók kigúnyolták Krisztust, mondván, hogy ha valóban Isten Fia lenne, megmentené saját magát a szégyenteljes vérpadtól. A kereszt tövében zajló dráma egyetemes: Isten mindenki előtt kinyilatkoztatja lényegét, ami nem más, mint a Szeretet. A keresztre feszített Jézus királyi mivoltát csak a hit ismerheti fel: Mária hite, aki továbbra is bízik Istenben. A jobb lator hite is elegendő ahhoz, hogy biztosítsa számára az üdvösséget.

Isten Szavának elsődleges és alapvető üzenete Péter utóda és a bíborosok számára, hogy Máriához hasonlóan csatlakozzanak a kereszten függő Jézushoz.

A kereszt volt Péter és a többi apostol hitének kritikus pontja, mivel emberi logika szerint gondolkoztak. Nem fogadhatták el egy keresztre feszített Messiás gondolatát.

Péter „megtérése” akkor valósul meg teljesen, amikor lemond arról, hogy „megmentse” Jézust, és elfogadja, hogy Jézus üdvözítse őt. Péter szolgálata hitében van, amelyről Jézus a kezdetektől fogva tudja, hogy hiteles, mert a mennyei Atya ajándéka. Ennek a hitnek azonban meg kell tapasztalnia a kereszt botrányát, ahhoz, hogy valóban „keresztény” legyen, hogy „sziklává” váljon, amelyre Jézus felépítheti egyházát. Ez vonatkozik a pápára és a bíborosokra is. Jézus csak akkor építheti rájuk egyházát, ha igazi, húsvéti hitet talál bennük, amely nem akarja, hogy Jézus leszálljon a keresztről, hanem a kereszten függő Jézusra hagyatkozik. Krisztus helytartójának hiteles helye ebben az értelemben a kereszt, kitartás a kereszthez való hűségben. Nehéz ez a szolgálat, mert nem követi az emberi gondolkodást, de átalakítja az egész életet.

A bíborosok arra kaptak meghívást, hogy szoros egységben Péter utódával maradjanak meg Krisztus Király uralmában, a kereszt logikája szerint működve. Péter és utódainak primátusa Jézus Krisztus, az egyetlen Úr primátusának szolgálatában áll, Isten országa szolgálatában, amely nem más, mint a szeretet.

*****

Vasárnap délben az Úrangyala-imádság előtt mondott beszédében a pápa utalt a Krisztus Király ünnepén éppen véget ért szentmisére, amelyet a Bíborosi Kollégium 24 új tagjával mutatott be, akiket a szombati konzisztórium során kreált bíborossá. Miután a hívekkel elimádkozta a Mária-imádságot felhívást intézett az iraki keresztények és a „pro Orantibus” imanap érdekében.

Az olasz püspökök meghívására az ország egyházi közösségei ezen a napon imádkoznak a keresztényekért, akik üldöztetés és diszkrimináció miatt szenvednek, különösen Irakban. A pápa csatlakozott az élet és a béke Istenéhez fohászkodók kórusához, hogy a világ minden részén mindenkinek biztosítsák a vallásszabadságot. Lelki közelségét fejezte ki ezeknek a testvéreknek a hitről tett magas fokú tanúságtételükért.

A pápa felidézte Szűz Mária bemutatását a templomban. Ezen az ünnepen az egyház különös szeretettel fordul a klauzúrás, az az szemlélődő életformát folytató szerzetesek és szerzetesnők felé. Ez a „pro Orantibus” kezdeményezés megújítja a meghívást ezeknek a közösségeknek a konkrét támogatására, amelyre a pápa szívből jövő apostoli áldását adta.

Ezen a vasárnapon emlékeznek meg az országutak áldozatairól is. XVI. Benedek hangsúlyozta, hogy imáiba foglalja őket, és a megelőzés folytatására buzdított. Kiemelte: az óvatosság és a szabályok betartása önmagunk és mások védelmének elsődleges formája.

Az Úrangyala előtt mondott beszédében a pápa Krisztus Király ünnepéről szólt, amelyet XI. Piusz vezetett be 1925-ben. A II. Vatikáni Zsinatot követően került a liturgikus év végére. Lukács evangéliuma Jézus királyi mivoltát a keresztre feszítés pillanatában mutatja be. A nép elöljárói és a katonák kigúnyolták a „minden teremtmény elsőszülöttjét” (Kol 1,15) és próbára tették, hogy meglássák, van-e hatalma megszabadítani magát a haláltól. Ennek ellenére Jézus a kereszten is Isten marad, aki a szeretet. Ott megismerhetjük Őt: Jézus életet ad nekünk, mert az életet Isten adja. Azért adhatja nekünk, mert Istennel egylényegű.

Az Úr látszólag egy a gonosztevőkkel a két lator között. Egyikük azonban bűneinek tudatában megnyílik az igazságra, elérkezik a hithez és kéri a Zsidók királyát: „Jézus, emlékezz meg rólam, amikor eljössz uralmaddal”. Tőle, aki „előbb van mindennél, s minden benne áll fönn” (Kol 1,17), a jobb lator azonnal elnyeri a bocsánatot és a Mennyek országába való belépés örömét. „Bizony mondom neked: ma velem leszel a paradicsomban.” (Lk 23,43) Ezekkel a szavakkal Jézus a kereszt trónjáról befogad minden embert végtelen könyörülettel. Szent Ambrus szerint ez szép példája annak a megtérésnek, amelyre törekedni kell. A latornak megadatott a bocsánat és a kegyelem sokkal bőségesebb a vártnál. Az Úr valójában mindig sokkal többet ad, mint amennyit kérünk Tőle. Az élet azt jelenti, hogy Krisztussal vagyunk, mert ahol Krisztus van, ott van királysága is.

Ezután XVI. Benedek hangsúlyozta: a szeretet útja, amelyet az Úr feltár előttünk és amelynek követésére hív bennünket, megtalálható a keresztény művészetben is. Ősi hagyomány szerint a szent épületek megformálásánál megszokottá vált, hogy a keleti oldalon rendszerint a királyként visszatérő Urat ábrázolják, a remény jeleként; a nyugati oldalon pedig az Utolsó ítéletet, mint saját életünk felelősségének jelképét. Egyrészt remény Isten végtelen szeretetébe, másrészt elkötelezettség arra, hogy életünket Isten szeretete szerint rendezzük.

Amikor az Újszövetség ihlette Jézus-ábrázolásokról elmélkedünk, ez arra vezet bennünket, hogy megértsük Isten Igéje alázatosságának fenség, hogy megemlékezzünk földi életéről, szenvedéséről, üdvözítő haláláról, a megváltásról, amely ebből származik a világban – idézte a pápa a 691-ben vagy 692-ben megtartott zsinat tanítását. Azért van erre szükségünk, hogy képesek legyünk felismerni a keresztre feszített Jézus átszúrt szívében Isten misztériumát. Végül Szűz Mária oltalmába ajánlotta a Bíborosi Kollégium új tagjait és az örökkévalóság felé tartó földi zarándokutunkat.

Az olasz püspökök meghívására az ország egyházi közösségei ezen a napon imádkoznak a keresztényekért, akik üldöztetés és diszkrimináció miatt szenvednek, különösen Irakban. A pápa csatlakozott az élet és a béke Istenéhez fohászkodók kórusához, hogy a világ minden részén mindenkinek biztosítsák a vallásszabadságot. Lelki közelségét fejezte ki ezeknek a testvéreknek a hitről tett magas fokú tanúságtételükért.

A pápa felidézte Szűz Mária bemutatását a templomban. Ezen az ünnepen az egyház különös szeretettel fordul a klauzúrás, az az szemlélődő életformát folytató szerzetesek és szerzetesnők felé. Ez a „pro Orantibus” kezdeményezés megújítja a meghívást ezeknek a közösségeknek a konkrét támogatására, amelyre a pápa szívből jövő apostoli áldását adta.

Ezen a vasárnapon emlékeznek meg az országutak áldozatairól is. XVI. Benedek hangsúlyozta, hogy imáiba foglalja őket, és a megelőzés folytatására buzdított. Kiemelte: az óvatosság és a szabályok betartása önmagunk és mások védelmének elsődleges formája.

Az Úrangyala előtt mondott beszédében a pápa Krisztus Király ünnepéről szólt, amelyet XI. Piusz vezetett be 1925-ben. A II. Vatikáni Zsinatot követően került a liturgikus év végére. Lukács evangéliuma Jézus királyi mivoltát a keresztre feszítés pillanatában mutatja be. A nép elöljárói és a katonák kigúnyolták a „minden teremtmény elsőszülöttjét” (Kol 1,15) és próbára tették, hogy meglássák, van-e hatalma megszabadítani magát a haláltól. Ennek ellenére Jézus a kereszten is Isten marad, aki a szeretet. Ott megismerhetjük Őt: Jézus életet ad nekünk, mert az életet Isten adja. Azért adhatja nekünk, mert Istennel egylényegű.

Az Úr látszólag egy a gonosztevőkkel a két lator között. Egyikük azonban bűneinek tudatában megnyílik az igazságra, elérkezik a hithez és kéri a Zsidók királyát: „Jézus, emlékezz meg rólam, amikor eljössz uralmaddal”. Tőle, aki „előbb van mindennél, s minden benne áll fönn” (Kol 1,17), a jobb lator azonnal elnyeri a bocsánatot és a Mennyek országába való belépés örömét. „Bizony mondom neked: ma velem leszel a paradicsomban.” (Lk 23,43) Ezekkel a szavakkal Jézus a kereszt trónjáról befogad minden embert végtelen könyörülettel. Szent Ambrus szerint ez szép példája annak a megtérésnek, amelyre törekedni kell. A latornak megadatott a bocsánat és a kegyelem sokkal bőségesebb a vártnál. Az Úr valójában mindig sokkal többet ad, mint amennyit kérünk Tőle. Az élet azt jelenti, hogy Krisztussal vagyunk, mert ahol Krisztus van, ott van királysága is.

Ezután XVI. Benedek hangsúlyozta: a szeretet útja, amelyet az Úr feltár előttünk és amelynek követésére hív bennünket, megtalálható a keresztény művészetben is. Ősi hagyomány szerint a szent épületek megformálásánál megszokottá vált, hogy a keleti oldalon rendszerint a királyként visszatérő Urat ábrázolják, a remény jeleként; a nyugati oldalon pedig az Utolsó ítéletet, mint saját életünk felelősségének jelképét. Egyrészt remény Isten végtelen szeretetébe, másrészt elkötelezettség arra, hogy életünket Isten szeretete szerint rendezzük.

Amikor az Újszövetség ihlette Jézus-ábrázolásokról elmélkedünk, ez arra vezet bennünket, hogy megértsük Isten Igéje alázatosságának fenség, hogy megemlékezzünk földi életéről, szenvedéséről, üdvözítő haláláról, a megváltásról, amely ebből származik a világban – idézte a pápa a 691-ben vagy 692-ben megtartott zsinat tanítását. Azért van erre szükségünk, hogy képesek legyünk felismerni a keresztre feszített Jézus átszúrt szívében Isten misztériumát. Végül Szűz Mária oltalmába ajánlotta a Bíborosi Kollégium új tagjait és az örökkévalóság felé tartó földi zarándokutunkat.