2009 – a kiengesztelődés éve

A vallási, etnikai, kulturális és gazdasági konfliktusok és feszültségek megszüntetését elősegítendő az ENSZ a „nemzetközi kiengesztelődés évének” nyilvánította 2009-et. Döntését a világ válságos állapotára való reakcióként határozta meg az ENSZ nyilatkozata: „számtalan háború, konfliktus nehezíti az emberek együttélését; megrőszakolt nők, szolgasorba taszított férfiak, bántalmazott és éhező gyermekek százezrei kiáltanak az igazságosságért az igazságért és a békéért. Ezért van szükség a kiengesztelődési folyamatok érvényesítésére.” 

A 120 állam aláírásával érvénybe lépett ENSZ-határozat hangsúlyozza a korábban vagy még jelenleg is konfliktusban álló országok közötti kiengesztelődési folyamatok sürgősségét, és kiemeli a felek közötti párbeszéd fontosságát a kölcsönös tisztelet és elfogadás jegyében. Az igazság és az igazságosság keresése elengedhetetlen a hiteles kiengesztelődés és a tartós béke szempontjából.

A nemzetközi kiengesztelődés évét meghirdetve az ENSZ bátorítja a nemzetközi közösséget, hogy továbbra is elkötelezetten munkálkodjon a kiengesztelődés folyamatának megvalósításán, a stabil és hosszan tartó béke elérése reményében.

A nyilatkozatot jobban koordinált cselekvésnek kell követnie – hangsúlyozta Celestino Migliore érsek, a Szentszék állandó ENSZ-megfigyelője: „A döntéseket minden esetben az egészséges emberi értelemre kell alapozni. Ez érvényes azokra, akik hatalmi felelősséggel bírnak, és azokra is, akik hozzájárulnak az emberi gondolkodás és tudás formálásához. Hiányzik az a politikai akarat, mely mindenekelőtt az általános közjót szolgálja, s ugyanígy hiányzik a nemzetközi együttműködésre való készség – gondoljunk a Szentföldön vagy a Zimbabwéban, a Szomáliában, a Darfurban vagy a világ más pontján kialakult aktuális drámai helyzetre.”

A megfelelő cselekvéshez az ENSZ-en belül is reformokra van szükség – így Migliore. „Meg kell oldani a kialakult szükséghelyzetet, melyre az elmúlt évben XVI. Benedek pápa is felhívta a figyelmet. Tarthatatlan, hogy multilaterális megegyezéseket kevesek döntésének rendelik alá, miközben a világ eseményei koncentrált cselekvést követelnek a nemzetek szövetségétől.”