Vian: az assisi béketalálkozótól távol áll a szinkretizmus

Vian elmagyarázta, hogy az 1986-os és a 2011-es vallások közötti találkozók között nincs lényegi különbség, legfeljebb a hozzájuk fűzött magyarázatokban. Az 1986-os találkozó után voltak, akik azt a következtetést vonták le, hogy minden vallás egyforma, nem számít a hitvallás, a kereszténység egyenértékű más vallásokkal – azonban II. János Pál pápa szándéka nem ez volt.

Hangsúlyozta, hogy az első század keresztényei azt vallották: az igazság a Logoszban, Krisztusban van, és rejtélyes módon jelen van a világegyetem minden részletében. Ha egyszerűsíteni akarjuk, azt is mondhatjuk, hogy az egyetlen igazság töredékei titokzatos módon mindehol jelen vannak. Ezért volt lehetséges a XVII. századi, Indiában, Japánban, Kínában tevékenykedő jezsuita misszionáriusok számára, hogy az igazság apró elmeit felfedezzék ezeknek az országoknak az ősi vallási hagyományaiban, amelyek soha nem ismerték Krisztust. És ezért beszélt a teológus Karl Rahner a XX. században a névtelen keresztényekről.

Vian elmagyarázza egyrészt azt a tanítást, hogy Isten terveit senki sem ismeri, és az üdvözülésnek számtalan útja van, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a katolikus egyház II. Vatikáni Zsinat által jóváhagyott régi tanítása kimondja: az üdvözülés egyedül Krisztus, a világ megváltója által lehetséges. XVI. Benedek pápa szüntelenül ezt hangsúlyozza a szakadtalan, élő katolikus hagyományok szellemében.

A L’Osservatore Romano igazgatója világosan kimondja, hogy az assisi találkozón tiszteletben tartják minden résztvevő sajátos hagyományait, és kerülik a szinkretizmust. Ehhez meg kell érteni Karol Wojtyła kulturális elképzeléseit, püspöki, majd pápai tanításait. És nem szabad megfeledkezni arról, sem, hogy már 1981-ben maga mellé szólította Ratzinger bíborost, a Hittani Kongregáció akkori prefektusát.

Emlékeztet arra is, hogy assisi béketalálkozó ökumenikus jellegű megmozdulás, de nem csak az, hiszen a világvallásokkal folytatnak a párbeszédet. Ahogyan VI. Pál, I. János Pál, II. János Pál és XVI. Benedek is kijelentették: az ökumenzmus útja immár visszafordíthatatlan. A keresztény felekezetek rátértek erre az útra, amely már a XIX. század végétől az egységet keresi.

Vian megemlítette az új motu proprio, az október 17-én közzétett Porta fidei jelentőségét is: „XVI. Benedek azon kezdeményezése, hogy meghirdeti a hit évét, megmutatja, mi van a pápa szíve mélyén. A keresztények manapság sok mindennel foglalkoznak, de fennáll a veszély, hogy szem elől vesztik azt, ami igazán lényeges.” Ahogyan a pápa írta 2009 március 10-én: „a hit lángja kihunyóban van az ősi keresztény hagyományokkal rendelkező országokban is. A hit nem csupán egy ideológia, és nem is csupán egy erkölcsi tanítás” – a pápát idézve zárta le gondolatait Vian.