Valóban boldogít a hit?

A berlini Humboldt Egyetem, a dél-angliai Southampton Egyetem és az „eDarling” online társközvetítő iroda kutatói 11 különböző ország 200 000 emberének adatait értékelték ki. A felmérésben részt vevőktől többek között azt kérdezték, milyen szerepet játszik a hit hétköznapi életükben, emellett egyházi elkötelezettségüket is vizsgálták. Értékelniük kellett, hogy saját élethelyzetükkel szemben „bizakodóak” vagy „elégedettek”. Ezenkívül szociális viselkedésüket is meg kellett határozniuk: például „könnyen megy a beszélgetés olyan emberekkel is, akikkel először találkozom." A felmérésben részt vevők arra is válaszoltak, milyen gyakran mennek templomba.

Önbecsülés országonként

A vizsgálatba a tudósok a 2008-as világméretű Gallup-felmérés eredményeit is bevonták. Akkoriban 143 országban vizsgálták, milyen szerepet tölt be a vallás az emberek mindennapi életében. A kutatók a 2008-as felmérés eredményeinek segítségével és a mostani, az emberek hittel kapcsolatos és egyházi elkötelezettségre vonatkozó adatainak birtokában országokra lebontva értékelték ki a vallás jelentőségét.

Minden országban boldogabbak a vallásos emberek? Az eredmény egyértelműen: nem. A kevésbé vallásos országokban (mint amilyenek például Svédország, Hollandia, Németország), ahol a vallásosságot a társadalom kevésbé értékeli, és az egyház szerepe nem annyira fontos, a vallásos és nem vallásos emberek élettel szemben érzett elégedettsége alig különbözött egymástól.

A vallásos országokban (Lengyelország, Törökország, Oroszország) egészen más kép rajzolódott ki: itt a hívő embereknek magasabb volt az önbecsülésük, elégedettebbek voltak, mint a nem hívők. A vallásosság tehát nyilvánvalóan boldogabbá tesz – nem önmagában azonban, hanem csak abban az esetben, ha ezért társadalmi elismerést is kapunk.