Vallásuk miatt kerültek a görögök csődhelyzetbe?
Az egyes vallási nézetek különböző módokon befolyásolhatják egy nép kultúráját, viselkedését és a gazda(g)sághoz fűződő viszonyát. Vajon vizsgálhatjuk-e a jelenlegi gazdasági helyzetet vallásossági szemszögből is? Forrás: The Economist, mindennapi.hu / Szép Olivér
A The Economist című brit hetilap azt veszi szemügyre, hogy a jelenlegi berendezkedés összefüggésben áll-e azzal, hogy egy ország lakossága inkább katolikus, protestáns vagy egyéb vallású.
Munka mellett nem fér meg a bűn
A kérdéskör nem újkeletű, legalább százéves múltra tekint vissza. Elsőként Max Weber német közgazdász és szociológus hívta fel a figyelmet a gazdasági fejlődés és a vallás kapcsolatára, az 1905-ben írt Protestáns etika és a kapitalizmus szelleme című művében. Feltevése szerint a protestáns vallású (különösképpen a kálvinista) hivatásetika jelentős mértékben járult hozzá a kapitalista gazdasági berendezkedés megszilárdulásához. Emögött az a gondolatmenet húzódik meg, hogy a protestáns egyházak a túlvilági lét kimenetelét erősebben kötik a földi élet alatt véghezvitt cselekedeteinkhez, amelyeket képesek vagyunk racionálisan befolyásolni.
Az a fajta gondolkodásmód, hogy a rendszeres munkavégzésből adódóan kevesebb ideje marad az embernek „bűnök” elkövetésére, oda vezetett, hogy motiváltan és hivatásszerűen kezdték keresni azokat a lehetőségeket, amelyekkel az életszínvonalukat képesek voltak a társadalmilag elvárt szintek fölé emelni. Ezáltal Weber kijelenti, hogy a 19. századi német protestáns etika jelentős faktora volt a gazdasági növekedésnek, így a közgazdasági értelemben vett jólét terjedésének.
Takarékosabbak a vallásos családok?
Ezt támasztja alá Peter Berger amerikai szociológus kutatása is, miszerint a latin-amerikai protestáns kisebbség gazdasági teljesítése is felülmúlja a katolikusokét. A fentiek mögött leginkább iskolázottsági különbségek játszottak szerepet, amelyek a 21. századra már természetesen eltűntek a katolikusok és protestánsok között. Viszonylag frissebb tanulmányok arra mutatnak rá, hogy nagyobb kockázatúak azok a befektetési alapok, amelyeket katolikus többségű régiók szereplői állítottak össze. Ezt a következtetést 20 évre visszanyúló, összesen 1600 portfolió vizsgálata után vonták le amerikai kutatók.
Egy holland kutatómunka pedig azt állítja, hogy a vallásos családok nagyobb összegeket takarítanak meg, mint a nem vallásosak, és az amerikaiakkal ellentétben arra jutottak, hogy a katolikus befektetések kevésbé kockázatosak, ám a kockázat-hozam ellentétes viszonyából adódóan kevésbé sikeresek is (hozam szempontjából).
Az európai adósságválsághoz visszakanyarodva érdekes jelenség, hogy a görögök ortodox keresztény valláskultúrája és az ehhez köthető humánus adakozási szándékuk erősen korrupt országberendezkedéssel párosul, amely jelentősen hozzájárult a válság kialakulásához/elmélyüléséhez. Emellett az ortodoxok kevésbé állnak pesszimistán az eredendő bűnhöz: „no man lives who does not sin” – írja az Economist.
A cikk írója szerint elképzelhető, hogy ez a fajta hozzáállás járult hozzá ahhoz, hogy a görögök ilyen súlyos pénzügyi helyzetbe kerültek. Mindenesetre érdekes párhuzamként szembeállítható az Amerikában élő görögök élete, akik sikeresebbnek bizonyulnak a tanulmányaik és pénzügyeik alakítása során. Ennek kézenfekvő magyarázata az lehet, hogy az észak-amerikai intézményi keretek jobban hagyják érvényesülni az emberek fejlődési igényeit – olvasható a gazdasági hetilapban.