Taizébe zarándokolt papjaival Balás Béla kaposvári püspök

A zarándoklat október 24-én, Szlovénián keresztül indult. Az első megálló Olaszországban Isonzó volt, ahol az első világháború idején százezrek haltak meg, köztük több tízezer magyar. Értük szólt az ima, mindenszentek ünnepének közeledtével. A következő állomás az olasz és francia hágón túl, kétezer méteres magasságban fekvő La Salette francia zarándokhely volt, ahol 1846-ban két írástudatlan, hittant nem tanuló gyermek látott egy „síró asszonyt”, aki döbbenetes dolgokról beszélt. A La Salette-i üzenet két lényeges elemet tartalmaz. A „jelenés asszonya” világosan elítéli a káromkodást és a vasárnapi szentmise elmulasztását. A zarándoklat Viannei Szent János Ars falujában folytatódott.

 Az egyik fontos állomás Cluny volt, ahonnan ezer évvel ezelőtt indult az „egyház tavasza.” A napjainkban árválkodó falak között hajdan nyolcszáz szerzetes imája ostromolta az eget, reformok kezdődtek. Cluny-i dombokon esti zsolozsma hangzott el- emlékeztetve a régi szép időkre.

 Ezután jött a zarándoklat csúcspontja, a Cluny-től pár kilométerre fekvő Taizé. XXIII. János szerint Taizé-ben kezdődött el az egyház „új tavasza”. A Roger testvér által, 1944-ben alapított közösségben ma közel százan élnek, köztük harmincan misszióban a világ szegényei között. A zarándokok egy teljes napot töltöttek itt, ahol részt vettek mindhárom közös imaórán, és meghallgatták az ott élő András testvér beszámolóját a közösség életéről. Imádkoztak Roger testvér sírjánál és egy kis csendre is jutott idő. Az atyák az altemplomban szentmisét mutattak be, majd zsolozsmát végeztek. A zarándokcsoport ezen a napon a közösség vendége volt.

A zarándokúton visszafelé megálltak Németországi Passauban Boldog Gizella sírjánál, ahol hazánkért és népünkért imádkoztak.