Ne feledkezzünk meg az iraki keresztényekről
Az egy évvel ezelőtti véres merénylet több mint negyven hívő és két pap életét követelte Bagdadban, amikor fegyveresek támadtak a Segítő Miasszonyunk-templomban összegyűlt emberekre. Leonardo Sandri bíboros, a Keleti Egyházak Kongregációjának prefektusa 2011. október 30-án, vasárnap szír-antióchiai rítusban bemutatott szentmise keretében a római szír-katolikus patriarkátus székhelyén, a Santa Maria in Campo Marzio-templomban emlékezett meg az áldozatokról – tájékoztat a L'Osservatore Romano.
A szentmisét Jules Mikhael Al-Jamil érsek mutatta be, Ignace Moussa I Daoud bíboros közreműködésével. Az eseményen részt vett Irak Szentszékhez akkreditált nagykövete is, valamint számos pap, szerzetes és világi hívő a szír-katolikus és a káld egyházból. Sandri bíboros elmondta, hogy a szertartással csatakoznak a 31-én Irakban bemutatott szentmiséhez, amelyet Jean Benjamin Sleiman bagdadi latin szertartású érsek, III. Ignace Youssif Younan, Antióchia szír pátriárkája, Béchara Boutros Raï, a maroniták antióchiai pátriárkája és III. Emmanuel Delly bíboros, káld pátriárka mutatott be. Hangsúlyozta: „együtt imádkozunk azért, hogy Krisztus szeretete legyőzze a halált és az élet győzedelmeskedjen.”
Sandri bíboros fontosnak tartja, hogy ne feledkezzünk meg arról, ami 2010. november elsején Bagdadban történt és bízzunk az imádság erejében. Emlékeztetett XVI. Benedek pápa egy évvel ezelőtti szavaira, amikor megemlékezett az áldozatokról, akik „az abszurd erőszak áldozatai, amely annál is inkább kegyetlen, mert védtelen embereket sújtott, akik Isten házában gyűltek össze, amely a szeretet és a kiengesztelődés háza.” A bíboros beszédében hangsúlyozta: a politikai vezetők figyelmét is fel kell hívni arra, hogy a keresztények ilyen kegyetlen támadások áldozatai, amelyek fenyegetést jelentenek az emberek közötti bizalomra és együttélésre.”
Könyörgött azért, hogy „ezeknek a testvéreinknek az áldozata a béke az igazi újjászületés magja legyen, és akik szívükön viselik a kiengesztelődést, a testvéri, szolidáris együttélést, azok erőt merítsenek belőle a jó ügyért való munkájukhoz.” Arra buzdított, hogy ebben az áldozatban fedezzük fel az életnek azt a dimenzióját, ami rejtve van az emberi tekintet elől. Szenvedésük ébressze fel bennünk annak tudatát, hogy a szenvedés és a kereszt által olyan nép vagyunk, amely az Úr húsvétja felé tart. Ha csak az emberi oldalról nézzük, elkeseredünk, a harag és a bosszúvágy él bennünk. Különleges vigasztalást jelent azonban, ha a keresztre tekintünk, mert az ott kiömlő vér a világ megváltásához vezet.
„Keleten élő testvéreink nap mint nap végtelen erőfeszítéseket tesznek a társadalmi és gazdasági helyzetükből adódó nehézségek miatt, és még inkább azért, hogy megéljék hitüket az üldöztetésben, de legalábbis a korlátozott vallásszabadságban, és abban a félelemben, hogy újabb zavargások ismét lehetetlenné teszik a vallás gyakorlását. Ezért a nyugati keresztényektől azt kérjük: tegyenek tanúságot arról, hogy az Úrhoz csatlakozva osztoznak erőfeszítéseikben; és járjanak az egyház útján, ahol az igazságot hirdetik és az igazságosságot keresik egy olyan világi környezetben, amely úgy szeretne élni, mintha Isten nem is létezne.” – zárta le gondolatait a Keleti Egyházak Kongregációjának prefektusa.
