Kadhafi és a vallás

Bár az október 20-án elfogott és elhunyt Kadhafi fiatalon hagyományos vallásos nevelést kapott, mégsem az iszlám hit, hanem a világi állam ereje nyűgözte le. Példaképe Gamal Abdel Nasszer egyiptomi elnök volt, a világi arab nacionalizmus egyik legjelentősebb képviselője. Egy pánarab egységért küzdő ellenálló sejtben való részvételéért távolították el a vallási iskolából is.

1969-es hatalomra jutása után azonban Kadhafi felismerte az iszlám politikai erejét, és Líbiát a híres Zöld Könyvében leírt „iszlám szocializmus” elveinek megfelelően kezdte átalakítani. Afrikában elsők között vezette be például az iszlám törvénykezést, mellyel a mindennapokat újraszabályozó tiltások léptek életbe – például a szeszesitalok fogyasztásának tilalma vagy a nők hátrányos megkülönböztetése. Azonban Kadhafi mégsem vezette be teljes mértékben a Koránon alapuló saríát, mert el akarta kerülni az egyház megerősödését, az állami hatalom tekintélyének és befolyásának csökkenését, ezért inkább megmaradt a saját iszlám szocialista víziójánál.

Uralma során Kadhafi előtt végig a középkori Fatimida kalifátus feltámasztása lebegett, a nemzetközi terjeszkedést eleinte a Közel-Keleten, később, a kilencvenes évek végétől inkább a könnyebb ellenállást ígérő Belső-Afrikában képzelte el. A nyolcvanas évek elején azonban a terrorizmus felkarolása miatt országa elszigetelődött, ezért Kadhafi az ezredfordulót követően óvatos lépésekkel elkezdte magát újrapozicionálni. Milliós PR-megrendelések segítségével igyekezett megpuhítani a nyugati közvéleményt, elhitetni az ellenséges országok – elsősorban a nyolcvanas évek terrorhullámában érintett Nagy-Britannia és az USA – polgáraival, hogy ő, azaz Kadhafi már maga mögött hagyta a szélsőségeket, és képes arra, hogy az arab világ konszolidációjában vezető szerepet töltsön be.

„Csak egyetlen vallás van”

A „mérsékelt államférfi” imázsa mögül azonban egészen 2011 tavaszáig ugyanaz a radikális lemez szólt. Kadhafi nem kertelt, amikor a toleranciáról és a vallások közti párbeszédről beszélt: „Nagy tévedés, hogy van más vallás az iszlámon kívül. Csak egyetlen vallás van, az iszlám. Mindenki, aki nem az iszlámot követi, csak vesztes lehet.” Még a moszlimok által jellemzően tisztelettel említett „Könyv vallásait”, azaz a zsidó és a keresztény hitet is csak valami homályos izraeli összeesküvés fedőszerveinek tartotta: „Vannak olyan komoly tévedések, mint például az, hogy valaki Jézust az egész emberiség számára a 'jó hír' hozójának tartja. A kereszténység nem jó sem Afrika, sem Ázsia, sem Európa, sem Amerika számára. Csak Izraelnek jó.”

Kadhafi haláláig adós maradt a nemzetközi nyilvánosság felé az ő sajátos iszlám-értelmezésének magyarázatával. Annyi biztos, hogy az iszlám legnagyobb érdemének pusztán azt tartotta, hogy egyfajta „puha erőként” képes volt megtelepedni Európában. „Már napjainkban is 50 millió moszlim él Európában. Ez annak a jele, hogy Allah az iszlámot segíti győzelemre a kereszténységgel szemben. Kardok nélkül, puskák nélkül és hódítás nélkül, Európa mégis néhány évtizeden belül moszlim kontinenssé válik.” Kadhafi a származásában, kultúrájában és vallási szokásaiban egyaránt roppant sokszínű – és elsöprő többségében békés – európai moszlim közösséget egységes erőként képzelte el, mely belülről hódítja majd meg a kontinenst. Ezért állította nagy magabiztossággal, hogy „az iszlámnak egész Európa vallásává kell válnia. Első lépésben a Törökországtól az Európai Unió határaiig terjedő területet kell iszlamizálni.”

Azonban bárhogy lavírozott is, a 2011 februárjában kezdődő demokratikus tüntetésekkel szembeni ellenállását követően Kadhafi körül villámgyorsan elfogyott a levegő. Hamar kiderült, hogy sem az iszlamizálni kívánt Európában, sem az egyesíteni kívánt iszlám világban nincsenek támogatói. Szívós ragaszkodása a hatalomhoz csak egyre jobban elszigetelte őt, és végül birodalom helyett egy zsebkendőnyi föld lett osztályrésze.