Idealista álom a pápai tanács javaslata? Bírál a domonkos professzor is

A Szentszék Sajtótermében október 24-én mutatták be a Iustitia et Pax Pápai Tanács négy fejezetből álló jegyzékét, A nemzetközi pénzügyi rendszer reformjáért egy egyetemes hatáskörrel rendelkező közhatóság távlatában címmel. Mint megírtuk, az ugyancsak konzervatív, amerikai Crisis Magazine szerzői a jegyzéknek a világgazdasági okait megnevező állításaival egyetértettek, ám a banki világfelügyeletre vonatkozó javaslatot élesen kritizálták, naivnak és utopisztikusnak minősítve azt, ami nem oldana meg semmit, csak még jobban koncentrálná a hatalmat. Azt is leszögezték, hogy a jegyzék szövege nem a Vatikán hivatalos álláspontja, és hogy szabadon bírálható. 

Mark Brumley, egy tekintélyes amerikai katolikus kiadó, az Ignatius Press igazgatója leszögezi: az ideális forgatókönyvek nem veszik figyelembe a valóságot. Mint írja: ha az emberek államot hoznak létre, kormányt állítanak a közjóért, akkor az államok is megtehetnék ezt a köztük lévő közjóért. Ez ideális volna. A gyakorlatban azonban bizonyosan nem működik. Brumley, a népszerű amerikai katolikus kiadó, az Ignatius Press igazgatója leszögezi:

Az emberek alapvetően együtt tudnak dolgozni a békéért, de a gyakorlatban nincs akkora erkölcsi tartásunk és bölcsességünk, hogy egy világállamot működtessünk.

Egy Mortimer Adler nevű gondolkodó Hogyan gondolkodjunk a háborúról és békéről című könyvében ötszáz évre teszi, amíg az emberek létre tudnának hoznak egy viszonylag békés világszövetséget, majd élete vége felé ezt háromszáz évre csökkentette. Ez a világszövetség, világkormány létrehozása alapvető egyetértést igényelne az emberi jogok és az erkölcsi alapelvek terén, nem is beszélve az egyetemes oktatás, erények, gazdasági stabilitás kérdésköréről. mba, egy, az egész világot összefogó politikai-gazdasági közösségbe szervezzünk hatmilliárd embert. Ez a felfedezés Brumley szerint nem kellene, hogy meglepetésként érjen egy katolikust: az egész szentágostoni politikai gondolkodás a demokratikus kormányzás nemzeti szinten való, hosszú távú megvalósításával kapcsolatban, és még szkeptikusabb ezzel kapcsolatban világszinten. Tekintve az ember bűnös hajlamát, sosem fog létrejönni egy békés, egyetemes világközösség. 

Akárcsak a Crisis Magazine, a Catholic World Report is leteszi voksát a szabadpiaci kapitalizmus mellett. Emellett rámutat: természetesen a pápai tanács jegyzéke fokozatosan, hosszú távon számol a világfelügyelet bevezetésével, a szubszidiaritás, együttműködés, egyetértés elveinek figyelembe vételével. Brumley leszögezi: ezek mind szép dolgok, ám nem úgy tűnik, hogy a világ országai valaha ilyen szép, egyetértésben megvalósított együttműködést tudnak kialakítani. Ez szép álom, de semmi köze a valósághoz, a történelem tapasztalatához. Vegyük csak azt, hogy a világ államainak a fele ugyan demokratikusnak mondja magát, mégis autoriter vagy diktatórikus. Rögtön itt van Kína, ahol a világ népességének egyötöde él. Ha pedig ezek az országok lehetőséget kapnának a változásra, vajon kapásból meg tudnák valósítani a demokráciát, és együtt tudnának működni halálos ellenségeikkel? (Itt megemlíthetnénk a közép-európai posztkommunista országok példáját is.) Erre a kérdésre igennel válaszolni naivitás – hangsúlyozza Brumley. 

Az Ignatius Press vezetője némi iróniával megjegyzi: ezzel az erővel az Igazságosság és Béke Pápai Tanácsa a Star Trek bolygóközi szövetségét is kívánatosnak tarthatná. Ott van Kína, Irán, vagy az EU és az Egyesült Államok belső problémái, nem is beszélve Latin-Amerikáról, Afrikáról, Észak-Koreáról. 

Brumley szerint inkább arra kell figyelni, mit mond a katekizmus az egyház utolsó próbatételéről (a 675. ponttól): „Krisztus eljövetele előtt az Egyháznak át kell mennie egy utolsó próbatételen, mely sokak hitét meg fogja ingatni. Az üldözés, mely kíséri az Egyház földi zarándokútját, fölfedi a „gonoszság misztériumát” egy vallási megtévesztés formájában, mely az embereknek problémáik látszólagos megoldását kínálja föl cserében azért, hogy elpártolnak az igazságtól. A legnagyobb vallási megtévesztés az Antikrisztusé, azaz egy ál-messianizmusé, amelyben az ember önmagát dicsőíti Isten és az Ő testben eljött Messiása helyett. Ez az antikrisztusi megtévesztés a világban mindannyiszor föltűnik, amikor a messiási reménységet a történelemben akarják beteljesíteni, ami csak a történelmen túl, az eszkatologikus ítélet által teljesedhet be; az Egyház az eljövendő ország ezen meghamisítását „millenarizmusnak” nevezett enyhébb formájában is,  és főként a „belsőleg romlott” szekularizált messianizmus politikai formájában elutasította.” 

Végül Brumley megjegyzi: akik eddig az egész világra kiterjedő politikai rendet akartak megvalósítani, azok zsarnokká váltak. 

Ugyancsak bírálta a tervezetet Robert Christian domonkos szerzetes, a római Angelicum Egyetem teológiai karának helyettes dékánja, aki a CNA-nak elmondta: a vatikáni dokumentumoknak hierarchiája van, és ezekben a kongregációk által kiadott dokumentumok előrébb vannak a pápai tanácsok szövegeinél. Az sem mindegy, látta-e a Szentatya a szóban forgó szöveget. Mint megjegyezte: sajnos ezt a hierarchiát nem magyarázták még el jól a katolikus híveknek sem. A pápai tanács mostani jegyzékével kapcsolatban elmondta: az egyház feladata, hogy rámutasson egyes rendszerek, berendezkedések hibáira, de konkrét megoldást ajánlani alapvetően nem feladata. Szerinte II. János Pál enciklikája, a Centesimus Annus jó példa arra, hogyan kell megközelítenie az egyháznak ezeket a kérdéseket. Ebben a pápa nem fogalmazott meg konkrét lépéseket a szükséges célok elérése érdekében, mivel ez az, ami kifejezetten a politika feladata. Csupán alapelvekről beszél. Azaz a domonkos szerint nyugodtan mondhatunk nemet a pápai tanács konkrét javaslatára. 

Egyébiránt Federico Lombardi, a Vatikán szóvivője is leszögezte, hogy a pápai tanács jegyzéke nem a tanítóhivatal megnyilatkozása, nem is egy vatikáni szervezet hivatalos kiadványa, és végképp nem hozható összefüggésbe XVI. Benedek véleményével.

A pápai tanács által kiadott dokumentum teljes szövege elérhető angolul és olaszul (az angol szöveg nem hivatalos fordítás).