Három boldogot avatott szentté XVI. Benedek

Szent Guido Maria Conforti

1865. március 30-án született a Parma közeli Ravadesében. 11 évesen kezdte el a papi szemináriumot, 1888-ban szentelték pappá. Egészségi okok miatt személyesen nem tudja megvalósítani igazi elhivatottságát, hogy távoli országokban hirdesse az evangéliumot; ám más úton megvalósította mindenkori álmát: 1895-ben megalapította a Xavéri Szent Ferenc társulatot azzal a céllal, hogy elvigye a nem keresztények közé Krisztus örömhírét. Az első két xaveriánus misszionárius 1899-ben kezdte meg küldetését Kínában. XIII. Leó pápa 1902-ben Ravenna érsekévé nevezte ki. Püspökké szentelése alkalmával szerzetesi örökfogadalmait is tett, hogy ezzel még inkább jelezze teljes odaadását Isten országa ügyének.

Gyengülő egészségi állapota miatt kérte felmentését érseki szolgálata alól. Felépülvén a pápa újból kinevezte püspökké, ezúttal Pármába. 24 éven keresztül töltötte be e szolgálatát: szorgalmazta a plébániai katekézist, a hitoktatók alapos felkészítését, megszervezte az első országos katekétikai hetet. Fáradságot nem kímélve sorban látogatta több alkalommal is az egyházmegye összes egyházközségét, a legapróbbakat is. Különös hangsúlyt helyezett a papság s a laikus hívek formálására is. 1916-ban közreműködött a Papság Missziós Uniójának megalapításában, melynek 10 éven keresztül volt az elnöke.

1928-ban Kínába látogatott, hogy megerősítse a xavéri misszionáriusok ott működő tagjait és a gondjaikra bízott híveket. 1931. november 5-én halt meg. Életszentségének híre bejárta nemcsak Pármát, hanem egyre több országot is, ahol a xaveriánus misszionáriusok hirdetni kezdik az evangéliumot.

Szent Luigi Guanella, a szolgáló szeretet géniusza

„A halál olyan, mint egy gyermekét átölelő édesanya, egy angyal, aki elvezet az örök hazába” – e szavakkal fogalmazta meg gondolatait az elmúlásról Don Guanella. A fényes szárnyú angyal 1915. október 24-én vitte magával a XX. század kezdetének egyik legnagyobb olasz szentjét, a szegények apostolát.

Luigi Guanella mélyen vallásos családban született 1842. december 19-én Itália északi részén, egy Como közeli kis faluban, Francisóban. 24 éves korában szentelték pappá. A comói egyházmegyében végzett buzgó lelkipásztori munka után kereste a kapcsolatot Don Boscóval és a szeretetszolgálat kiváltságos helyével, a Cottolengo Intézettel. 1875-ben három évre fogadalmat tett Don Bosco rendjében. Püspöke visszahívta egyházmegyei szolgálatra, de Don Guanella álma az volt, hogy szegény gyermekek gondozásával foglalkozzon.

Az alkalmas pillanat 1881-ben érkezett el Pianello Larióban, ahol plébánosi szolgálata során megismerkedett olyan fiatal leányokkal, akik vállalták a szegények gondozását. Ők alkották a Gondviselés Szűzanyja Leányai új kongregáció első csoportját. Megkezdődött az Isteni Gondviselés Házának tevékenysége, amely a kongregáció később megalapított férfi ágának is az anyaháza lett. Egyre több ilyen áldozatos lelkű személy szentelte életét a szegények közötti szeretetszolgálatra. A két kongregáció Itália különböző részein túl svájci kantonokban is megtelepedett.

1904-ben Don Guanella Rómába érkezett, ahol X. Piusz pápa nagyrabecsülését tapasztalhatta. A pápa megbízásából templomot épített Szent József tiszteletére. A templom mellett működni kezdett a haldoklókért imádkozó Szent József elhalálozásának Jámbor Társulata. Don Guanella 70 éves korában az Egyesült Államokba is ellátogatott. Az idős kor, betegségei valamint Olaszország belépése az első világháborúba és a rendtársak katonai szolgálatra hívása aláásta egészségét. 1915. október 24-én, 73 éves korában halt meg.

Szent Bonifacia Rodriguez de Castro

1837. június 6-án született a spanyolországi Salamancában, hatgyermekes, mélyen vallásos családban. 15 éves korában meghalt édesapja és ekkor, hogy segítse a család megélhetését, folytatta apja varrómesteri munkáját. Előbb másoknak dolgozott, majd saját varrodát létesített. E műhelyben gyűltek össze Bonifacia barátnői, akik lelkivezetőjüknek tekintették a fiatal leányt. A délelőtt szorgos munkában telt, délután együtt imádkoztak, főként Máriához és Szent Józsefhez. 1970-ben egy katalán jezsuita érkezett Salamancába: Francisco Butinyá y Hospital arra biztatta Bonifaciát, hogy közösen alapítsanak kongregációt a dolgozó nők méltóságának elismertetésére.

1874. január 10-én született a Szent Józsefről elnevezett társulat, melynek első magvát Bonifácia alkotja édesanyjával és a varroda öt másik munkatársával. Ez a munka világába illeszkedő, új szellemiségű női kongregáció a szent család szemlélésének jegyében kezdte működését. A nővérek munkát is adtak a szegény, munkanélküli nőknek. A szerzetesnők nem hordtak habitust, együtt dolgoztak a laikusokkal és a közösségnek adták keresetüket.

Ez a kor számára túl újszerű életforma ellenségeskedést ébresztett, és a helyi egyházi hatóságok mindent megtettek annak érdekében, hogy megszüntessék a kongregációt. A jezsuita alapítót eltávolították, Bonifáciának le kellett mondania a vezetésről, ám semmi sem tudta őt elválasztani a nővérektől.

Bonifácia Rodriguez de Castro 1905. augusztus 8-án halt meg Zamorában, egy új közösség székhelyén. Két évvel később a zamorai közösség is egyesült az immár pápai jóváhagyást élvező kongregációval. Ám 1941-ig kellett várni arra, hogy elismerjék Bonifáciát mint alapítót, valamint a kongregáció sajátságos lelki karizmáit, amely a mindennapi élet egyszerűségében egyesítette az imádságot és a munkát.