Betonágyhoz bilincselt diakónus a „hónap fogvatartottja”
Németországban 1972-ben alakították meg a Nemzetközi Társaság az Emberi Jogokért (IGFM) nevű szervezetet. Olyan személyeket és szervezeteket támogatnak, akik és amelyek egy adott országban erőszakot vagy jogtalan hátratételt szenvednek emberi jogaik gyakorlása közben. A szervezet az ENSZ 1948. december 10-én elfogadott Általános Emberi Jogok Nyilatkozata alapján végzi több évtizedes munkáját. Minden hónapban felhívást ad ki „A hónap fogvatartottja” címen, s kéri a keresztyéneket, s minden jóakaratú polgárt, hogy világszerte imádkozzanak az abban a hónapban megnevezett személyért, illetve az általuk előre elkészített tiltakozó levél aláírásával és egyéni elküldésével kérjék az adott kormánytól szabad bocsátását. A civil nyomásgyakorlásnak és az imának az ereje az elmúlt évtizedekben több tízezer keresztyénnek, illetve más vallású embernek adta vissza szabadságát. (a fotó makett!) Forrás: www.igfm.de, www.idea.de. Szöveg: Dr. Békefy Lajos.
A brutális megalázások ellen szervezett nemzetközi tiltakozás
Ki gondolná, hogy a 21. században még létezik ilyen? Márpedig a külföldi egyházi és nem egyházi hírügynökségek havi, sőt gyakoribb rendszerességgel hoznak híreket ilyen és hasonlóan esetekről olykor képekkel együtt. Azokról a keresztyénekről tudósítnak, akiket hitük miatt súlyosan megaláznak, általános emberi jogaikban korlátoznak, s a legkülönbözőbb, sokszor nagyon brutális tortúráknak, kínzásoknak vetnek alá. Egy idő óta több nemzetközi szervezet is szemmel tartja a világ különböző táján a vallásszabadsággal összefüggő helyzetet, s ma már legtöbb helyről azonnal jelezni tudják a visszaéléseket.
Közösségi és egyéni felelősséggel – magyar érdektelenség?
Nemrégiben Németországban tartottak kongresszust a keresztyénüldözés világhelyzetéről. Ezen 20 protestáns és katolikus emberjogi szervezet képviselői vettek részt. Világszerte ismert fontosabb szervezetek: az Open Doors (=Nyitott ajtók), a Licht im Osten (=Világosság Keleten), a Helfende Hände (=Segítő Kezek), a Kirche in Not (=Egyház szükséghelyzetben), az AGR (Munkaközösség a Vallásszabadságért), a Hilfe für Brüder (=Testvérsegély), vagy az IIRF (Nemzetközi Intézet a Vallásszabadságért). Idehaza a közvélemény alig kapott tájékoztatást akár erről a konferenciáról, akár az EBESZ szeptemberben Rómában tartott nemzetközi konferenciájáról. Mind a vallásszabadság megsértésének eseteivel foglalkozik. Mindegyik, önmagában is sok megrázó esetet és sorsot ismertté tevő konferenciáról írtam egy-egy cikket, de a megjelentetés láthatatlan falakba vagy érdektelenségbe ütközött. Lehet persze kényelmesen azt mondani, mit tudunk mi itthon tenni mondjuk egy vietnami vagy észak-koreai fogvatartottért. Az önigazolásul felhozott érv még meg is állná a helyét, ha az egész világ közömbös lenne, s nem lennénk keresztyének. Márpedig az egész világ hál’ Istennek még nem közömbös vagy cinikus, és vannak még keresztyének is. A civil kurázsi, az egyéni kezdeményezések összefogására jöttek létre a felsorolt szervezetek, ezeken keresztül, valamint egyéni és közösségi imádsággal is bekapcsolódhatunk a világméretű testvéri küzdelembe a megalázottakért és megszomorítottakért. Igenis van mit és van hogyan tennünk!
A hónap foglya: a vietnami diakónus, a hegylakók pártfogója éjjelente betonágyban
Az IGFM és a német protestánsok (hon)lapja, az idea.de közli annak a fogvatartottnak az adatait, akiért a nemzetközi imatámogatást és a szolidaritást tanúsító közbenjáró levelek küldését kérik. A 49 éves diakónus Y BHem Kpor a Vietnami Protestáns Egyházszövetség keretében végezte hitből elkötelezetten humanitárius szeretetszolgálatát, az ország déli részén található Dak Lak Provinciában. 2004-ben néhányezer keresztyén hegylakóval együtt tüntetett a hegylakó etnikai kisebbség jogaiért és vallásszabadságukért. Ezért letartóztatták, majd 2004. július 19-én „a szolidaritási politika elleni szabotázs” vádjával tíz évre ítélték. A börtönből tovább is írta tiltakozó leveleit a közép-vietnami hegylakókat érő diszkrimináció ellen, vallásszabadságuk korlátozását is felpanaszolva. Tiltakozott azért is, mivel a 80 bebörtönzött hegylakóval, akik az észak-vietnami Nam Ha táborban vannak, rosszabbul bánnak, mint fogvatartott társaikkal. A diakónus ezért 2011 augusztusa óta elkülönítő zárkában van. Az IGFM és az idea információi szerint naponta 17 órától reggel 07 óráig lábainál fogva betonágyhoz van bilincselve. Ilyen állapotban kell szükségleteit is elvégeznie. Az IGFM arra szólít fel, hogy a vietnami miniszterelnökhöz, Nguyen Tan Dung-hoz írt levélben minél többen kérjék a diakónus esetében is ”az emberhez méltó fogvatartás biztosítását”, s a hegylakók szabadon bocsátását. (Az IGFM honlapján tanácsot is kaphatunk a közbenjáró levél tartalmi megfogalmazásához – cím: www.igfm.de, illetve az www.idea.de)
Nem vagyunk tétlenségre kárhoztatva – világimanap üldözött keresztyénekért
A diakónus konkrét esetén túlmenően a németországi nemzetközi kongresszus és a 20 emberjogi keresztyén szervezet azt javasolja, hogy a világ különböző egyházaiban összehangoltan tartsák meg 2011. november 13-án, vasárnap a Világimanap Üldözött Keresztyénekért elnevezésű alkalmat. Ezen a napon kiváltképpen ráirányulhat a gyülekezetek figyelme a tunéziai, marokkói, algériai, eritreai és a pakisztáni keresztyének nehéz sorsára. A kezdeményezést imafelhívásával támogatja az EKD, a Németországi Protestáns Egyház(szövetség), és a Német Katolikus Püspöki Konferencia is, így csatlakozva az öt kontinens több, mint 100 országában megtartásra kerülő világimanaphoz. Tegyük ezt velük együtt mi is a magunk gyülekezetében, november 13-án, és amikor csak adódik alkalmunk erre, mert az ima egyetemes tett, a tétlenség legbiztosabb ellenszere és cáfolata, s az első lépés céljaink eléréséhez!
